Én úgy élek, hogy nem írok.
És úgy írok, hogy nem élek.
De arra lecsapok
— mint ivó gnúra krokodil —,
amit költő a Halál vizénél
írna le. Csak a halott Költő jó költő,
csak a halott Költő: költő.
A Költészet:
gömb.
A Költészet
ahol kezdődik, ott végződöm én.
A Költészet
fordul Isten tengelyén.
A Költészet
ahol végződik,
ott kocsmázom én! —
Málik Roland: A vágáns dala (részlet)
M. R.: A fehér út (Egybegyűjtött versek), Műút-könyvek, 2012, 79.
Hamis próféták kora
Veszett idő: maszlagos bora,
Hazug próféták végtelen sora,
Reklám vátesz sorsú
Ócska bivalyborjú
(Ki a TV-ben ágáll
Pislákoló lámpavilágnál.)
Titkon aranyborjút áhít
Ostobaságodra számít
S nem látja, csak a látó
Bűne mily, égbekiáltó.
Terjeszt ostoba lázat,
Megváltóként aláztat,
Híveik: a tévhitben
Ő az egyedül igaz Isten!
Ő adja a megváltást nékünk,
Ha mindnyájan érte élünk!
Néki hittel, bérünkkel adózunk
Ez a lényeg! A többi csak lózung!
A milliókból, mit tőlünk elszed,
Legfeljebb ha segélyt lök neked!
Ettől lehetsz véle boldog,
Ha birkaként éled sorsod!
Ó mi szép e perspektíva!
Akár a sztálini direktíva!
Bűzös- poshadt unalom
A „régi jó” parancsuralom!
Csendesen motyogok magamba
Megint beugrik a tömeg, a bamba!