Megállsz fölöttem. Hangodból
hosszú és csilingelő láncokat fonok,
hogy a nyakam köré tekerjem őket.
Szavakká rendezem az üvöltésedet,
és megbélyegzem vele magamat.
Arcra borulok. Várom,
hogy megragadd a láncokat,
és felemelj vagy megfojts velük;
hogy a hangod általad vájjon
belém, és nélkülem váljon
szavakká. Várom, hogy magadnak
követelj, mint a szelet és a tengert.
Irtózatos zúgásba fulladok.
