Ne válasszunk magunknak csillagot?
Kérdeztem talán tavaly,
akkor jegyeztem meg a neved —
nem a Vénuszra mutattál.
Két héttel később kiderült, hogy szűz vagy,
ennek pedig nem én tulajdonítottam
a nagyobb jelentőséget.
A döntésed már rég elaludt a Földről nézve azóta.
Esténként néha azért még fel-felpillantottam:
valamikor felrobbant, valamerre elhullott, és
lemaradtam az utolsó fotonokról.
Legutóbb, mikor rólad meséltem,
nem jutott eszembe a neved.
Azt mondjuk már jogosan vehetted volna magadra.
De szeretném tudni,
pontosan mikor hunyt ki a csillagunk.
Hogy te akkor
mire gondolhattál,
mert valószínűleg valóra vált.
Mégis egy bolygót kellett volna örökbe fogadnunk.
Kedv,
Kedvesség,
Kedves ég,
Kedves vesék!
Dolgozzátok fel kérlek, hogy nincs “Üzenet” gomb,
Nincs bökdöső listaelem,
Jelentem, csak tiltani tudnék,
Tehát tárgytalanul ment el a levelem.
Nem ment el.
Elmentve nem lett,
Nem érkezett meg,
telorol voltam, ekezetre meg nem tellett.
Kellett már írnom valakinek.
Keltettem már írót valakiben.
Kellettem már írni valakivel.
Kelleti már iróniáját valamiért.
Kedves, haszontalanra nem hasonlító, lányos hajú!
Kedvesen nyájas indulatú, indulatosan nyársugarú, lángos fiú,
Izé.
Nem tudtam neked írni.