Landolás után érintkező síkok
és városi vetemények hálózatába
érkezik. Belakja a földi alakzatokat,
behatol a kontinentális
felületek láthatatlan vonalaiba.
Megérkezés után rögtön megtalálja
a megnevezés kényszere: földterületeket
és útvonalakat sajátít ki, sokakat
tesz földönfutóvá. Mindig ugyanabban
a ruhában marad, mintha az éghajlatok
nem változnának a térrel.
Hittérítőként mutatkozik be,
aki Bach fúgáinak és az afrikai
varangyok kórusának összehangolásán
munkálkodik. Éljen Marinetti és a repülő,
kiáltja egy túlsúlyos pillanatában.
Jelenléte ekkor már csak virtuális,
egy esemény előtti tabletta, amit
a földrészek elmozdulása késleltet.
Az utazáshoz feltalálja az ártatlanságot,
centrumnak hazáját rakja közepére,
Lakni valahol csak történelem
előtti időzés, az atlasz fedele
kemény, mint Darth Vader szuszogó
hangja a maszk mögül.
Megjelent a Műút 2015053-as számában
Nagyon erős vers. Talán a harmadik versszak elején halványabb egy kicsit. (Ott, mintha erőltetett lenne az első három sor. ) Sok szerencsét!
Ritka rossz vers. Mostanában erősen legyengült a Műút versrovata.