Saeed Jones: Miután a nap lement


Holdtalan éj a sziklaperemen, megfosztott minket
a tengertől. Ami zafír volt a durva kék mögött,

üvöltés csak: csukott szemhéjaknál sötétebb hullámok
rombolják a sziklákat, de ezt se látjuk. A napfény

itt felejtett kettőnket. A só íze: ajkunkon el nem
csattant csók. És a csönd füleinkben vágtató

vér, erőszakos szünet kérdésed és aközött,
amit nem fogok mondani. Nincs válaszom;

most már az óceán a torkom.

Mohácsi Balázs fordítása

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük