eS Kiss Judit: A lista


Henrik már kétszer átnézte a recepciós pultban a fiókokat, nem találja azt a listát, amit minden reggel kinyomtat az aznapi érkezők kéréseivel. Hédi biztos tudná, hova tette. Számtalanszor előfordult már, nem is érti sose, amikor ő percekig keres egy anyagot, átnéz minden mappát, aztán felhívja Hédit, ott van, ahol lenni szokott, kapja a választ. Pár perc múlva Hédi megjelenik a pultban, kihúzza azt a fiókot, amit Henrik is átnézett már, belenyúl és kiveszi a papírokat a helyéről. Úgy megy tovább a dolgára, hogy rá sem néz Henrikre.

Ez az ismerős, de bosszantó helyzet most nem fordulhat elő. Ma nem, nincs a házban Hédi, vasárnap jön haza. Még csak péntek van. Sopronba utazott néhány napra, évek óta irodalmi programokat szervez a barátaival valami fesztiválon. Utána szárnyal, tele van tervekkel. Henrik úgy dönt, nem keresi tovább a papírt, bejárja a házat, megnézi, minden rendben van-e, készen lesznek-e időben a szobák. Hédi a lelkére kötötte, minden nap menjen körbe. Ha jár egyet, talán ő is egyből megtalálja azt a papírt a fiókban, nincs kedve újra kinyomtatni.

Az emeleten a szobaasszony rögtön letámadja, kellene neki az érkezők listája, hogy lássa, hova kell pótágy, kinek kell bekészítés, már reggel is kérte, de még mindig nem kapta meg. Pista bácsival is összefut, határozottan felszabadultnak látszik, ma nem gyötri senki a lehetetlen kéréseivel, a szobák átrendezésével, festéssel, javítással. Ma csak a szobaasszonytól kap néhány kisebb karbantartási feladatot.

Könnyű nap ez mindenkinek ahhoz képest, amikor Hédi ráveszi Henriket, hogy hívjanak meg valakit a szállodába, akit éppen valahol meglátott és megszeretett. Ilyenkor Hédi megálmodja, mitől lenne boldog a kedves vendég és senkit nem kímél a házban. A szoba várja úgy a vendégét, hogy az felejthetetlen emlék legyen. Minden szobát tökéletesre kell előkészíteni, de ha egy számára különleges vendég jön, akkor képes lenne falakat áthelyezni vagy új ablakot vágatni, hogy úgy essen be a fény, ahogy ő kitalálta. Ilyenkor Henrik leülteti, kimondatlan megállapodás, hogy bármit fel lehet vetni, de biztosan nem fogják megvalósítani a bármit, csak egy részét. Henrik pontosan tudja, milyen hírértéke van egy ilyen eseménynek, hiába próbálja Hédi feszegetni a határokat, végül Henrik dönt. A beszélgetés szinte kivétel nélkül úgy végződik, hogy Hédi egy pár napig látványosan duzzog. Színjáték ez, amit ki nem hagyna. Szeret játszani.

Henrik nem bánja, hogy nincs a házban ez a feszültség, nyugodtabban telnek a napok. Pedig nem rossz feszültség ez, néha még kellemes is. Ma reggel furcsállotta, hogy azon kapta magát, legszívesebben inkább biciklizne egyet, nem volt kedve dolgozni. Ritkán jut eszébe, hogy évek óta nem volt néhány napnál hosszabb szabadságon, ma mégis. Nem feladata a kerti munka, Pista bácsi megcsinálná, de most nem bír bent maradni, kimegy a kertbe, visszanyírja a japán loncot a kerítésen. Hédi ültette, mert gyorsan nő és édes illatú, szép fehér virága van. Henrik ma nem szereti ezt a növényt, mindent behálóz és elnyom, drasztikusan visszavágja, kapjon levegőt mellette a rózsa. Kész a kert, visszamegy a pultba, kihúzza a fiókot, belenyúl és kiveszi a reggel óta keresett listát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük