(1)
megnyitva hagyta a válópert, én mentettem el.
ezután teljen így minden nap, szobortisztán és
vésőktől mentesen.
előástam a ládát, amibe múltunk gyűjtögettük:
papír szerint is a fele engem illet.
amikor hatéves voltam, a náthás öcsémnek
a nappaliban akartam hóembert építeni.
azóta minden szándékot többszörös
szkennelés előz meg. javíthatatlan vagyok.
egész nap húsz másodpercen töröm magam.
hogy tesz engem ez az instant leves boldoggá?
milyen tájakon, kikkel és mi legyen az a három szó?
a férjem előzékenyebb lesz, mint valaha,
esténként ráncossá álmodja a díványt.
egy ideig olyan érzés kerülget,
mintha azt a gyermeket feküdné el,
akit úgy szerettem volna tőle.
(2)
a kávét teára cserélem, újra kocogok.
azt hiszem, mindennek van egy átlaga,
amit tiszteletben kellene tartanunk.
a kapcsolatoknak, filmeknek és
zeneszámoknak is.
nyújtás, derék és karok. miséről szivárgók,
dohányzó adománygyűjtők, lustán pislogó diákok.
az eleven hordalék közt ott égnek izmaim.
ismét eltelt egy év.
mennyi energiám van. micsoda távlatok.
