Azt hiszem, mondhatom,
harmatcsepp sugallta.
A májad éjjel dolgozott,
míg aludtál.
Röpke két óra
a csendet kézen fogva.
Megjegyezted magadnak,
milyen nyugodt a pást,
és csak a szíved bukdácsol
a kátyúkon.
A Játszód csendes volt,
a kerítés pedig korhadt,
mégis közrefogta.
Kémlelted a felkelő
narancsfényt,
mégis elmerengtél.
A Faló betért
a sárga fényű városba.
Ismerted ezt az érzést.
A Nyugalom megtalált,
üdvözölt.
Félholtnak a csók.
Gondoltad,
kimondani nem merted.
Tudtad, hogy a lelked
toldozáson megy keresztül.
Vagy legalábbis elképzelted.
