„tehát szép is lehet nem csak tragikus
egy szamár
üvöltése”
(Tolnai Ottó)
Gyerekkorában nevezték el
Dávidnak a zsidót,
mert alacsony volt és vékony
és szerette az állatokat, az
eltévedteknek kitörte a nyakát,
irgalmasságot gyakorolva.
Évek óta kint lakott
a Rákóczi híd alatt,
esténként gyerekkoráról
énekelt siratót,
pedig
az első mínuszig biztos nem fog megfagyni.
*
Apu mindig azt mondta ne feszítsem
be annyira a seggem mert akkor
kevésbé fog fájni
aztán eltört a fakanál
Apu nem talált másikat
mára vége a verésnek
Anyu mindig a sarokban
kucorgott halkan pityergett
dávidfiamdávidfiam hogy tehetted ezt.
*
Anyu megint sír
fényes fehér kapszulákat
tüntet el a szájában
rám néz vizes
szemmel azt mondja
Apunak ne szóljak.
Anyu elment sétálni
halkan csukta be maga
mögött a ajtót
a kapurácson túlról odasúgta
dávidfiam számlolj el százig
addig keresek egy búvóhelyet.
Apu megtalálta a színes
dobozokat amiket
Anyu felejtett az asztalon
kérdezi hol van Anyu
nem mondok semmit
az ígéret szép szó
erre felpofoz.
Apu kutyákkal keresi Anyut
félek meg fogják enni
Apu rám üvölt
maradjak otthon.
Anyut kiszagolták a kutyák
most kórházban fekszik
csövek lógnak ki belőle
amikor bementem hozzá
azt mondta
dávidkirály sosem veszítette el
a bújócskát.
*
Apu vasárnaponként
templomba jár vizes szemmel
dávidfiam amit elveszítesz
meg kell keresni
később majd megérted.
Apu vasárnaponként
templomba jár vizes szemmel
Anyut keresni
nekem meg azt mondta
tanácsra van mindössze szüksége
istentől és Anyut nem is kell
keresni
Anyu csak alszik
mert nagyon fáradt
később majd megérted
ne kérdezz ennyit dávidfiam.
Apu nem sejti hogy
tudom Anyu örökre elhagyott
a kerepesibe meghalni vitték
hogy végleg elfelejtsék
mert ez az elszököttek sorsa.
Apu vasárnaponként
templomba jár temető helyett
pedig tudja hogy
Anyu a kerepesiben fekszik
inkább nem kérdezek rá
később biztos megértem majd
ezt is.
*
morzsolgattam a menetjegyet
menetközben összegyűrtem
csákó lesz majd belőle
a lego-katonáknak
hogy védje a fejüket valami
amikor meghalni
indulnak a nappaliért
folytatott háborúba
Apu rám szólt hagyjam abba
összegyűrve nem fogadhatja el az ellenőr.
a mellettem ülő bácsi
szeme vizes
óceánokkal könnyezi tele a metrókocsi
ablakát
a mellettem ülő bácsi
büdös
inzulinszag vagy csak simán
alkoholista mondta Apu
amikor leszállt a bikásnál az öreg.
mindig kértem Aput hogy jelezzen amikor
átmegyünk
a duna alatt
szerettem a borzongást a felettem lévő víztömegtől
ma viszont elfelejtettem szólni
amikor a szent gellértre
értünk
csak morzsolgattam a menetjegyet
menetközben összegyűrtem
hátha majd csákó lesz belőle
a lego-katonáknak és
megvédi a fejüket
a nappaliért folytatott háborúban.
a mellettem ülő bácsi otthagyta az illatát
inzulinszag vagy csak simán
alkoholista
beleültem a szagba
víz csöpögött az ablakról
a csendes-óceán
vagy az indiai
elázott a menetjegy is
szegény lego-katonák meg fognak fázni
amikor meghalni indulnak a nappaliért folytatott háborúba.
*
Apu végül fehérre meszelte a hálószobát
olyan fehérre amilyen Anyu karja volt
amikor hazahozták és kiterítették
jobb híján a konyhaasztalon
mielőtt kórházba került.
Apu borosüvegbe kapaszkodott
miközben a falat meszelte hátha
az a szobában tartja
a vörösbor
ugyanolyan kimoshatatlan
foltot hagyott a fehér pólón
mint Anyu a falakban
Apu borosüvegbe kapaszkodott
miközben a falat kente és közben
Anyut szidta.
Mikor befejezte dobozba rakta Anyát
a virágos vasárnapi ünneplőruhát
a rántotthússzagot
és egy szombati délutánon
a dunába dobta a rákóczi hídról.
*
Amikor Apu melléfeküdt végül
a Kerepesiben, én ideköltöztem,
hogy esténként énekelhessek
Anyunak siratót arról, miként
veszítette el végül
dávidkirály is a bújócskát —
fejezte be
dallamtalan hangon dávidzsidó,
majd felvett néhány dekket a földről,
hogy egy elalvás előtti utolsó cigarettát
tekerjen magának.