Színész valahol, de te sosem láttad szerepelni,
csak most, ahogy finoman belekortyol a teába,
mint holmi angol úrinő: eltartva a kisujját.
Mosolyog, oldalra néz,
nem tud dönteni a kitárulkozás és a merevség között.
Ahogy a kettőt váltogatja,
egyre groteszkebbé válik.
Amíg beszélsz hozzá, kapaszkodik beléd,
csak a szádat figyeli, ahogy tátogsz.
Ez nála már köteléknek számít.
Szeretné, hogy észrevedd,
ami benne annyira meghatározó,
de mégsem enged közelebb téged másoknál.
Az intimitás üressége marad ma is.
Rálehel a kihűlt teára, eltartja a kisujját,
mosolyog, oldalra néz.
Színész valahol, bár sosem láttad szerepelni,
csak most, pedig akkor a legkevésbé hiteles, mikor önmagát alakítja.
Megjelent a Műút 2017061-es számában
