Halleluja a tavasznak, Mutterkám. Halleluja, hogy vagyunk és élünk, derűvel a tekintetünkben és bizalommal a szívünkben. Halleluja azért is, mert árnyék és kesergés helyett virágot és dalt küldhetek Magának ebben a levelemben.
Ha bensejében derűs az ember, Mutterkám, akkor a világ is kifényesedik körülötte, s úgy tűnik, fél kézzel az egészet Maga elé emelhetné, s ha akarna, beletekinthetne, ahogyan a fiatal lány belepillant kézitükrébe, miközben a saját gyönyörűségétől még gyönyörűbbé hevül. Vénségemre és férfi létemre majdnem így jártam ma én is. Néztem a világot, s egyszerre magamat is megláttam benne, s most szeretném, ha alábbi soraimban ott messze, a Maga két fáradt szeme előtt is fel tudnám mutatni ugyanezt a világot feszülő erőivel és enyhe bájaival a fényességben.
Kassák Lajos: Anyám címére, Magvető, 1987, 116.