Szabó Márton István: Constanța


A tengerparti városban egy színesre
festett nyílt tengeri romboló áll a főtéren.
Mióta leszerelték őket a tengerpart ilyen.
Azóta a falvakban is vannak szoboralkotások.

A kétéves útikönyv használhatatlan. Vannak
benne templomok, amik azóta nincsenek. Itt
még háború sincs. Ez a második világ. Ha
omlásnak indul, ez csak összeomlik, és kész.

Kovácsoltvassal elkerített kávézó. Jól öltözött
fiú. A rácsra kapaszkodik, kívülről, kér, nem érted,
végül nem visz el semmit. A rácsok között nem fér ki

az ökle. Beljebb teszed a tárcád. Szégyelled. Közben
a pályaudvar előtt egy huszonéves fiút, tolókocsival
az anyja, miközben ortodox siratódalokat énekel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük