lombkorona Antal Balázsnak
Eljövök érted újra.
Eljövök érted éjjel.
Fej az ág sűrűjében
Ott a halálfej a lepkén
Potroha rőt, tora ében
Gyökerek kötnek gúzsba.
Kavar az avarban, rothad.
két karja, égő rőzse.
Felszántott háta kéreg.
Váladékozik a kocsma.
másfélmillió lépés.
Torkokon árad a méreg.
Trágyaszag avatárok,
a határban szanaszéjjel.
Hullákkal tele az erdő.
Emitt a szívem, a májam.
Csigák csússzák a torkom,
holtak húzzák lábam.
Ott futnak fekete orkok,
gyerekek, őzek, láncra.
Nem szület egyik sem újra.
Teri, Feri, Kata, Klára.
Az ember gyereke felnő,
cefreszagú a szája.
Júdás gomba a nyelve,
fekete csonk a szárnya.
Szél viszi messzi felhőt.
Látlak-e, látlak-e máma?
Leszek-e valaha felhő,
falu fölött a pára.
Ki emlékszik apára?
Mit ad és fogad az Isten?
Elhagytam engem mindenki.
Nekünk senkink sincsen.
Ott a halálfej a falun.
Halálfaló sűrű éggel.
Eljön, ha akarod, ha nem.
Eljön értünk az éjjel.