Molnár Flóra: Versek


Ha hallom a zajt a harangköveken

Ha hallom a zajt a harangköveken
Bőröm remegő zuzmódobogás
Rókafüleket hegyezek a neszre
Szemem berepedt, keresztes, koronás.

Óriás, fehér lomb alatt élek.
Én nem tudtam, hogy itt akarsz hagyni.
Szűkajkú öreg, vak ember
Nyugatról jövünk, meg fogunk fagyni.

Követni a közöny ropogását
Két kabát műanyag ellenállása
Márvánnyá szűkülő ütőerek
Sikító tüdő, rézkarc babácska

Ha hallom a zajt a harangköveken
Bőröm remegő zuzmódobogás
Óriás üvegmedúza alatt élek
Hova a vérem, ha meddő dadogás.

 

Lehettél volna meztelenség

Amikor a húgom kicsi volt,
karjaimból és lábaimból font bölcsőben
ringattam elalvás előtt.
Valami ilyesmiben ringatlak téged is.
Én rongyból vagyok.
Te üres vagy.
Pedig
lehettél volna meztelenség.

 

One Reply to “Versek”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük