Bognár Péter: Ötven


Amelyben egy hét- vagy nyolcévesforma gyerek hegedül. Senki sem nevet, csak a felnőttek[1]
 
 
És aztán Szindrómára gondoltam, és felidéztem a bemutatót, hogy a jeles estén milyen szerencsétlenül jött ki a lépés, mert aznap nemcsak településünk polgárságának a kultúra iránt fogékony rétege képviseltette magát az előadáson, mint általában, hanem polgármester úr meghívására valamiféle minisztériumi küldöttség is megjelent, és ahogy belegondoltam ebbe a szomorú ténybe, ugyanazt éreztem, mint amikor a függöny szétnyílt, és a várakozásokkal és Szindróma korábbi megoldásaival ellentétben a színpad majdnem teljesen üres volt, és a fekete függöny, amely hátulról és oldalról lehatárolta a játékteret, komor hangulatot árasztott.
 
És ilyen módon már biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni elaludni, úgyhogy felkeltem, felkapcsoltam a lámpát, és miután összehajtogattam és elraktam a pokrócomat, és felhajtottam a szivacságyat, a szekrényemhez mentem, és mert addig, amíg a rendőrség nem lép, nem akartam elhagyni a bázist, elővettem az előadás szövegét, amelyet Szindróma, mikor a bemutató után fölkerestem, készségesen a rendelkezésemre bocsátott, és szinte láttam magam előtt a színészek nyomorúságos ruházatát, akik úgy voltak felöltözve, mintha a legnagyobb téli hideg ellen kellene megvédeniük magukat, és ilyen módon voltak, akik bukósisakot vagy ipari zaj ellen készített fülvédőt viseltek, hozzá szivacsból szabott „körsálat”, amely hatalmas gallérhoz volt hasonló, vagy ócska bundából kivagdalt hát- és mellkasmelegítőt, mások szintén spárgával vagy dróttal összefércelt ágytakarókat erősítettek magukra, és bár cipője vagy bakancsa mindegyiknek volt, egytől egyig a lehető legrosszabb állapotúak, ahogyan a színészek által viselt, ósdi síszemüvegek és ősrégi motorosszemüvegek is nyomorúságos hatást keltettek.
 
És most az is eszembe jutott, amiről azt gondoltam, hogy már sikerült elfelejtenem, hogy bal oldalon, velünk szembefordulva egy, a magassága alapján hét- vagy nyolcévesnek mondható, de polifoamból kivágott sisakja és rovarszemet idéző, drótokból és két kis méretű befőttesüvegből készült szemüvege miatt semmi módon nem azonosítható egyén állt, és mintha csak gyakorolna, vagy pedig mintha megőrült volna, valamiféle népzenei dallamot próbálgatott, és egy nyomorúságos nyirettyűn magában hegedülgetett úgymond, ami szörnyűséges hatást keltett, és hogy Szindróma ennek a személynek cipő helyett rongyokat tekert a lábára, amelyeket, hogy a helyükön maradjanak, egy amolyan autógumiból vagy más műanyagból kiszabott, drótokkal fölerősített „talp” fogott össze.
 
És én szinte láttam magam előtt, ahogyan bejönnek a színészek, és mert a nyirettyű, amelynek talán csak egy vagy két húrja volt, az előadás kezdetétől a legvégéig szólt, hozzáfognak, hogy elmondják vagy inkább elénekeljék az előre betanult szöveget, ki-ki a saját modorában, és olyanformán, ahogy szellemi állapota lehetővé teszi, és hogy az egyik dadog, a másik gépiesen, előre-hátra hintázva beszél, és ketten leginkább templomi éneklésre emlékeztető módon váltakoztatják beszédhangjuk magasságát, és egyvalaki kattogott, mint egy számláló, másvalaki pedig, épp ellenkezőleg, halkan és lassan beszélt, és így tovább, mert ha egyikük-másikuk talán felfogott is valamennyit abból, amit mondott, legtöbbjük csak alig vagy pedig egyáltalán nem értette, hogy mi történik vele, és mit jelentenek a szavak, amelyeket kimond, hanem csak vonultak, vánszorgásszerű mozgással körbe-körbe a színpadon, és aztán megálltak, és előadtak egy jelenetet, és aztán tovább vonultak, mintha jósok vagy látnokok vagy papok lennének, akik az idők kezdete óta ismételgetik kőbe vésett és büntetlenül meg nem másítható, az emberi léptéket minden szempontból meghaladó, titkos értelmű szavaikat és mozdulataikat.

 
Az athéni Alkibiadész életének és halálának homorú-nyomorú tüköre
 
KAR
És halad a szekér, és a ponyva csattog,
mennek észak felé, vagy talán dél felé,
tizenöt-húsz színész, három vagy négy szekér,
nyomorúságos, kopott ruhában.
Mennek, és megállnak, és felvonják a ponyvát,
és tüzet gyújtanak, dobolnak, sípolnak,
és egy nagyobb csoport gyűlik köréjük,
de senki sem nevet, csak a felnőttek,
és aztán mennek tovább, lassan, észak felé.
Észak felé mennek, vagy talán dél felé,
és tüzet gyújtanak, sípolnak, dobolnak.
Itt valamikor virágos rét volt.
Ott állt a szekerünk, amott meg a nézők,
szól a legöregebb, a többi meg hallgatja.
Férfiak és nők is, meg persze gyerekek.
De mit mondjak nektek, vagy százötven ember!
És aztán mennek tovább, dél felé talán,
dél felé talán, vagy tán észak felé,
és megint megállnak, és felvonják a ponyvát,
és szép számmal jönnek, és gyűlnek köréjük,
és a legöregebb nagy hangon kiáltja,
de senki sem nevet, csak a felnőttek.
 
HIPPONIKOSZ
Alkibiadész most, athéni polgárok,
hadseregünk élén elhagyta államunk.
Szerzett pár vascsövet meg valamennyi benzint,
és összegyűjtötte a legerősebbeket,
és elindult velük, hogy Athénért küzdjön,
küzdjön, és arasson örök győzelmet
Szürakuszai és más államok felett.
Athénért, mondja, és értetek, persze,
és most már, úgy hallom, a Karthágó a cél,
sőt, az egész negyed, a Peloponnészosz,
hogy „hazája fényét ily módon növelje”,
s államunk híre, amint fogalmazott,
„a többi államot elhomályosítván
Spárta uralmát földön és föld alatt
egyaránt megtörje”.
                                   És bár így lenne, mondom!
De ti is tudjátok, athéni polgárok,
hogy mindez csak maszlag, csak fedősztori,
mert kimondom én, amit ti is tudtok,
hogy tettei elől menekül e geci,
és azért lépett le, hogy ne szakadjon rá
mind a sok ocsmányság, amit elkövetett,
s én ezért javaslom, hogy ameddig nincs itt,
addig fosszuk meg Erósz e torzképét
polgárjogától, és száműzzük végre,
a törvény szerint, államunk javára!
 
POLGÁR 1
Mér, micsinált?
 
POLGÁR 3
Jó beszéd! Kívül tágasabb! Tíz év alatt lenyugszik kicsit!
 
POLGÁR 2
Még egy ilyen szart, mint ez a kurvaság, a világon nem basztam.
 
HIPPONIKOSZ
Itt állok, s pirulok, athéni polgárok!
„Mit csinált?” Mintha ezt hallottam volna!
A fasznyakú, aki — nem bírván magával —
majd mindőtöket megalázta már,
és akitől féltek, mert aljas tréfái
alig van nap, hogy fel ne forgatnák
államunk nyugalmát — hogy mit követett el?
A romlott lelkű perverz, ki mert túl sokat ivott,
a sleppjével együtt, kimondanom is fáj,
megcsonkította az istenszobrokat?
Athéni polgárok! Hogy mit követett el?!
 
POLGÁR 2
Nincs bizonyíték rá, hogy ők voltak!
 
HIPPONIKOSZ
Vagy tán nem igaz, hogy, megint csak bebaszva,
főpapnak öltözött, és úgy gúnyolta ki
az eleusziszi misztériumokat,
hogy színre vitte úgymond az egész szertartást?
Nem volna igaz, hogy éjnek évadján,
jelmezben, hírnökkel, fáklyahordozóval,
aljas és az istent gyalázó modorban
„beavatottnak” szólították egymást?
 
POLGÁR 4
Erről már bebizonyosodott, hogy rágalom,
a kretén Androklész találta ki,
és szokása szerint rabszolgáival terjeszti a faszságot,
hogy így jusson majd többletszavazathoz!
 
HIPPONIKOSZ
És ha így volna, akkor is mi van?
Mert akiről már elképzelhető,
sőt, akiről már fel lehet tenni,
hogy gőgjében részt vesz hasonló tréfában,
mely államunk egész közösségét sérti,
már pusztán emiatt nem száműzendő-e?
 
POLGÁR 4
Jelentsd fel, és idézd a törvény elé.
Ha vétkes, bűnhődjön érdeme szerint.
De cserépszavazással csak azt szoktuk elűzni,
akiről tudható, hogy zsarnokságra tör.
 
POLGÁR 3
Meg azt, akiből már kurvára elegünk van…
 
HIPPONIKOSZ
De hát épp azt mondom, kiváló barátom,
hogy nem is kétséges, mi szándék vezérli,
hogy Alkibiadész a hadjárat során
egyeduralmát készíti elő,
s ti őt véditek, és engem kinevettek!
 
POLGÁR 4
A lányodért akarsz bosszút állni, Hippo!
Mi tisztelünk téged, de most nincs igazad.
Ha gátlástalan geci, és sunyi, mint a róka,
mért engedted neki, hogy eljárjon hozzátok?
 
HIPPONIKOSZ
Ez nem tartozik rád!
 
POLGÁR 4
Így igaz, te pedig menj az anyádba!
Nem tartozik rám, és te se terheljed
családi viszállyal a közhangulatot.
 
KAR
De senki sem nevet, csak a felnőttek,
hát eloltják a tüzet, és mennek észak felé,
mennek észak felé, vagy dél felé talán,
és halad a szekér, és a ponyva csattog.
Itt valamikor soktornyú város volt.
Ott állt a szekerünk, amott meg a nézők,
szól a legöregebb, a többi meg hallgatja.
Férfiak és nők is, meg persze gyerekek.
De mit mondjak nektek, mondjuk, kétszáz ember!
És halad a szekér, és a ponyva csattog,
mennek észak felé, vagy dél felé talán,
mennek, és megállnak, és felvonják a ponyvát,
és tüzet gyújtanak, dobolnak, sípolnak,
és ugrik a féllábú, és szökdel, és úgy kiált,
de senki sem nevet, csak a felnőttek.
 
FÉLLÁBÚ
Nem divat a csizma máma, cicc, cici, cinege,
az athéni másba jár ma, cum, cumi, cunami!
 
Az athéni szőrös lába, cicc, cici, cinege,
bújik szellős, szép szandálba, cum, cumi, cunami!
 
De előtte, mert a lába, cicc, cici, cinege,
szőrös, zoknit húz magára, cum, cumi, cunami!
 
Zoknis lába a szandálba, cicc, cici, cinege,
cifrán, hófehéren járja, cum, cumi, cunami!
 
Tapsol neki a családja: cicc, cici, cinege!
Felesége, fia, lánya: cum, cumi, cunami!
 
KAR
De senki sem nevet, csak a felnőttek,
és lobog a tűz, és szólnak a sípok,
és jó pár rongyos alak gyűlik köréjük,
és a fél szemére vak nagy hangon kiáltja,
de senki sem nevet, csak a felnőttek.
 
POLGÁR 5
Most nem azért mondom, Hipponikosz egy fasz.
Az amit elmondott… amit összehordott,
lánya miatt érzett…
 
POLGÁR 8
                                   Rúgjátok le onnan!
 
POLGÁR 5
…személyes… izé… Személyes… hogyhívják…
Bosszú… hogy mondjam… Mindenki tudja!
Hogy amióta megállapítást nyert,
hogy a Hippareté szívritmusa billeg,
s hogy ennek leginkább… szomatikus oka…
 
POLGÁR 6
Pszichoszomatikus…
 
POLGÁR 5
                                   Nem ez a lényeg…
Szomatikus oka…
 
POLGÁR 7
                                   Lőjétek már le…
 
POLGÁR 8
Taureuszt egyébként, a másik pimpet
pofán baszta, ez szó szerint mondom,
csak mert Taureusz is kórust állított ki,
s így veszélyeztette az ő győzelmét…
 
POLGÁR 1
Amivel mit mondasz?
 
POLGÁR 8
                                   Semmit, csak beugrott…
 
POLGÁR 5
Amit viszont… — Csöndet!… — mondani akartam,
az az, hogy Agatarkhoszt…
 
POLGÁR 8
                                               Az írót?
 
POLGÁR 5
                                                                       A festőt.
A festőt a másodikról… a hogyhívják apját…
felvitte magához, és bezárta kulccsal,
és addig nem engedte ki a lakásból,
amíg minden szobát…
 
POLGÁR 7
                                               Több szobája van?!
 
POLGÁR 5
…ki nem festett neki a szerencsétlen öreg.
 
POLGÁR 1
De kifizette!
 
POLGÁR 5
                       Nem mondtam, hogy nem!
Mondtam vagy nem mondtam?
 
POLGÁR 7
                                                           Több szobája van?
Hány szobája van?!
 
POLGÁR 5
                                   Állítólag kettő!
 
POLGÁR 3
Mi meg itt rohadunk nyolcan összezárva!
 
POLGÁR 5
És egy disznót nevel! Pórázon járatja!
 
POLGÁR 6
A nyaklánca színarany, én magam láttam!
És köves gyűrűje van…
 
POLGÁR 3
                                               És mindennap fürdik!
Hallatszik a csövön, hogy zubog le a víz!
 
POLGÁR 2
A kurva anyját! A jó kurva anyját!
 
POLGÁR 6
És a gyűrűjébe, mint valami címer,
szárnyas faszt vésetett, mely épp felszúr egy pinát!
 
POLGÁR 2
Ez vérlázító!
 
POLGÁR 7
                       Ugyanakkor okos…
 
POLGÁR 3
Hogy jön ez ide? Most halál komolyan!
Mikor épp azt mondjuk, hogy túlhatalma van,
hogy visszaél hírével, és zsarnokoskodik,
és törvénytipró módon megaláz másokat,
mikor ugyanolyan polgár, mint te vagy én?
 
POLGÁR 7
Hol törvénytipró egy szárnyas fasz egy gyűrűn?
 
POLGÁR 6
Pinát felszúró fasz!
 
POLGÁR 7
                                   Mi a különbség?
 
POLGÁR 3
Jó, szóval döntsük el, hogy indítunk szavazást,
vagy tovább lapulunk, és tűrjük, amit csinál?
 
POLGÁR 5
Tovább lapulunk!
                                   Már viccelni se szabad?
 
KAR
De senki sem nevet, csak a felnőttek,
nyomorúságos, kopott ruhában,
hát eloltják a tüzet, és mennek észak felé,
mennek észak felé, vagy dél felé talán,
úttalan utakon, a sárban vonulnak,
tíz-tizenöt színész, és egy vagy tán két szekér,
a legöregebb pedig nagy hangon kiáltja,
de senki sem nevet, csak a felnőttek.
 
HIPPONIKOSZ
Mért engedtem neki, hogy szobánkba járjon?
Ezek a patkányok azt hiszik, hogy… pénzért.
Azt hiszik, hogy én, az apja, Hipponikosz,
pénzért eladtam a kis Hipparetét,
egyetlen lányomat, aki vénségemre
minden örömöm és bölcs támaszom volt.
Mért engedtem neki? Mert bocsánatot kért.
Mert a szobánkhoz jött, és az ajtóba rúgott,
és ott, mindenki előtt megállt, mint egy fasz,
és földig hajolt, ezért lett barátom.
Azért, mert akkor levette köpenyét,
és azt mondta, e szóval, hogy korbácsoljam meg,
és tegyek vele aztán belátásom szerint.
Mert azt gondoltam, hogy bár zabolátlan s durva,
ki fogadásból, ok nélkül leütött,
s ki ily módon engem a családom előtt
megszégyenített és porig lealázott,
most ugyanazonképpen ad elégtétel.
Mert imponált nekem. Mert hittem neki.
És nyújtottam jobb kezem, és felemeltem,
pedig akkor kellett volna agyonvernem őt.
 
KAR
De senki sem nevet, csak a felnőttek,
úttalan utakon, vagy talán annyi se,
és halad a szekér, dobolnak, sípolnak,
így hát észak felé, és még tovább, délnek,
s akkor a kétujjú nagy hangon kiáltja,
de senki sem nevet, csak a felnőttek.
 
ALKIBIADÉSZ
Halálra ítéltek? Találj ki jobbat…
 
HÍRNÖK
Itt rohadjak meg, ha nem igaz a hír!
 
ALKIBIADÉSZ
Engem? Halálra? A barátaim?
 
HÍRNÖK
És ellenségeid, Alkibiadész!
 
ALKIBIADÉSZ
És ugyan miért, ha nem volt rá okuk?
 
HÍRNÖK
Miután te a csapatunk élén
elindultál ide, a Szicíliába,
Hipponikosz bevádolt a Hermák ügyében,
hogy te csonkítottad meg az istenszobrokat,
mert úgy be voltál nyomva, hogy azt se tudtad, hol vagy.
 
ALKIBIADÉSZ
Ez hazugság!
 
HÍRNÖK
Vádaskodásával persze nem érte el célját,
mert bizonyítani semmit se tudott,
csak aztán két másik, ki feltűnésre vágyott,
Diokleidész és Teukrosz, két suttyó…
 
ALKIBIADÉSZ
Ismerem őket, voltak vacsorámon…
 
HÍRNÖK
Mindegy, aszonták, hogy „láttak valakiket”,
kiket a folyosón felismerni véltek.
 
ALKIBIADÉSZ
Engem?!
 
HÍRNÖK
                       Hallgass meg, nem ilyen egyszerű.
Erre a bíróság szemükre olvasta,
hogy a mondott éjszakán áramszünet volt…
 
ALKIBIADÉSZ
A két kretén…
 
HÍRNÖK
                       Csak ez a köznépet már nem ingatta meg,
s mindenkit lefogtak, kire gyanú vetült.
Mármost ezek közt volt Andokidész is,
ki végül azért, hogy magát megmentse,
hamisan esküdött…
 
ALKIBIADÉSZ
                                   És ellenem vallott…
 
HÍRNÖK
Nem, de mert téged már Hipponikosz vádolt…
 
ALKIBIADÉSZ
Tudom, mert megfogtam a lánya bal mellét…
 
HÍRNÖK
Igen, és szobáról szobára hirdette,
hogy csak te és senkik más rontjátok meg Athént,
hogy tőled rohad szét az állam levegője,
hogy te vagy, akitől rettegnek és félnek
a tisztes polgárok s az erkölcsös szüzek,
mert gőgödben azt hiszed, hogy neked mindent szabad,
és külön lakásod van, és kurvázol és iszol…
 
ALKIBIADÉSZ
És mindennap fürdök…
 
HÍRNÖK
                                               …és másokat sértegetsz…
Szóval mert te már régóta képbe vagy,
a két ügyet a köznép egymáshoz kapcsolta,
és a kivégzések után ellened fordult.
 
ALKIBIADÉSZ
És nem volt senki se, ki pártom fogta volna?
 
HÍRNÖK
Theanó papnő, Menón leánya
szegült ellene csak a rendeletnek,
mert miután az ítélet megvolt,
és vagyonodat is elvette az állam…
 
ALKIBIADÉSZ
Szarok rá…
 
HÍRNÖK
…közhírré tették a határozatot,
hogy minden pap és papnő átkozzon ki téged.
 
ALKIBIADÉSZ
És mit tett Theanó, Menón leánya?
 
HÍRNÖK
Kijelentette, hogy papnőként őt arra
szentelték fel, hogy imákat mondjon,
nem pedig átkokat.
 
ALKIBIADÉSZ
                                   És az athéniak?
 
HÍRNÖK
El tudod képzelni. Csak azért úszta meg,
mert a szentélybe már nem jutottak be.
 
ALKIBIADÉSZ
Bár, ha az idő egyszer meghasadna,
és nyílna egy sohasem létező szakasz,
amelyet még az istenek se látnak,
s amelyért, így hát, nem lennél felelős,
én téged is megbasználak, Menón leánya,
mondj azért imákat, Theanó, értem!
 
KAR
De senki sem nevet, csak a felnőttek,
hát mennek, és megállnak, és mennek, és megállnak,
és tüzeket gyújtanak, és mind el is oltják,
és felvonják a ponyvát, aztán leeresztik,
és a levágott fülű kiugrik középre,
de senki sem nevet, csak a felnőttek.
 
LEVÁGOTT FÜLŰ
Jobb egy kimber, mint két gót, mert
mélyebb a fjordja,
Lada-színű lazacodat
öblébe fogja!
Ezért minden kimber nőnek
jár egy díszes görög szőnyeg,
jár egy díszes görög szőnyeg,
kecsöppel és mustárral! De
 
jobb egy frank, mint két kimber, mert
hosszabb a partja,
a kagylóját keresve, ha
végigmész rajta!
Ezért megérdemel bármit,
kapjon egy rúd Pick szalámit,
kapjon egy rúd Pick szalámit,
mustárral és kecsöppel! De
 
jobb egy vandál, mint két frank, mert
tengere sósabb,
azért, hogy a hullámjával
mossa le rólad
mind az addig rád gyűlt nyákot,
feleséged, fiad, lányod,
feleséged, fiad, lányod,
kecsöppel és mustárral!
 
KAR
De senki sem nevet, csak a felnőttek,
és lobog a tűz, és táncol a fületlen,
és táncol és énekel, de aztán elhallgat,
mert néhány kopott lélek gyűlt közben köréjük,
és akkor az egyfogú nagy hangon kiáltja,
de senki sem nevet, csak a felnőttek.
 
POLGÁR 1
Athéni polgárok, polgártársaim!
Azért gyűltünk össze e gyászos órán,
hogy megvitassuk, de a legnagyobb titokban,
ezt szeretném újra világossá tenni,
hogy az állam érdekében ne hívjuk-e haza
Alkibiadészt.
 
POLGÁR 2
                                   Semmi szín alatt!
 
POLGÁR 1
Elhamarkodott válaszok helyett
kérem megfontolás tárgyává tenni, hogy…
 
POLGÁR 3
Egyébként mért kellett száműzni szegényt?
 
POLGÁR 4
Te beszívtál, vagy ennyire hülye vagy?
 
POLGÁR 3
Én?
 
POLGÁR 4
            Hát nem is én!
 
POLGÁR 5
                                   A Timandra miatt!
 
POLGÁR 1
Hippareté! De most nem róla beszélünk…
 
POLGÁR 3
Az a kerek seggű?
                                   Most mér? Most mit mondtam?
 
POLGÁR 2
Mivel rajtakapta Alkibiadészt, hogy
kurvákat lovagoltat a pianínón!
 
POLGÁR 7
Volt pianínója?!
 
POLGÁR 2
                                   És az apja szerint,
a szívritmusa, ugye, kihagyott párat,
és „billegni kezdett”!
 
POLGÁR 7
                                               Volt pianínója?!
 
POLGÁR 6
Nem volt pianínója!
 
POLGÁR 2
                                   Hogyne lett volna!
 
POLGÁR 5
Nem azért kezdett, hanem azért kezdett,
mert a züllött lelkű Alkibiadész
a vacsorán átnyúlt a tányérok felett,
és ott a kurvák előtt…
 
POLGÁR 2
                                   Akik a pianínón…
POLGÁR 6
Nem volt pianínója!
 
POLGÁR 2
                                   Hogyne lett volna!
 
POLGÁR 5
És ott a kurvák előtt megfogta bal csöcsét.
 
POLGÁR 3
És a Hippareté?
 
POLGÁR 5
                                   El tudod képzelni!
Ő a traumától szólni sem tudott,
amit a fasznyakú úgy értelmezett, hogy
beleegyezik a csöcsemelgetésbe,
holott ez erőszak, ha a törvény nem tiltja is.
 
POLGÁR 2
Jóvan, na, ügyvéd úr!
 
POLGÁR 5
                                   Nem vagyok ügyvéd úr!
 
POLGÁR 2
A lényeg a lényeg, hogy most reflux gyötri,
Apja szerint ez is annak folyománya,
hogy a pianínón látta a kurvákat…
 
POLGÁR 6
Nem volt pianínója!
 
POLGÁR 2
                                   …látta a kurvákat,
két kövér disznót, de ilyen csöcsökkel,
ahogy lovagolnak, szétterpesztett lábbal.
 
POLGÁR 1
Jó, akkor szavazzunk, ne hívjuk-e haza!
 
POLGÁR 3
De miért küldtük el?
 
POLGÁR 8
                                   Beszarok tőled!
Azér küldtük el, hogy menjen a picsába!
Most hallottad, a saját füleddel,
hogy gyomorsavat kapott a Hippareté, nem?
Azér küldtük el, mert kurvára ráuntunk,
hogy csöcsöt pattogtat, meg állattal közösül!
 
POLGÁR 2
Állattal közösült?!
 
POLGÁR 8
                                   Te magad mondtad!
 
POLGÁR 2
Én?! Én azt mondtam, hogy két kövér kurvát…
 
POLGÁR 8
De volt neki disznója! Volt neki vagy nem volt?
 
POLGÁR 5
Még sétáltatta is!
 
POLGÁR 8
                                   Ezt mondom! Akkor meg?!
 
KAR
De senki sem nevet, csak a felnőttek,
és halad a szekér, északnak tartanak,
északnak tartanak, vagy dél felé mennek,
és tüzeket gyújtanak, és mind el is oltják,
és felvonják a ponyvát, aztán leeresztik,
de senki sem nevet, csak a felnőttek.
 
HIPPONIKOSZ
Most, hogy Spárta izma államunkra rándult,
s a polgárok zöme összefosta magát,
rögtön jönnek, persze, hogy vissza kell hívni
Alkibiadészt, mert jó hadvezér volt.
Hadvezérnek lehet, polgárnak utolsó,
s lányom szívritmusa őmiatta billeg,
orvosai pedig, sok jót nem jósolván,
kijelentették, hogy pihennie kell,
de amíg gyötrődik e geciláda miatt,
ki trágár mozdulattal durván megalázta,
addig úgyse gyógyul. Itt jön Hüperbolosz…
 
HÜPERBOLOSZ
Hívattál, főnököm!
 
HIPPONIKOSZ
                                   Iszol valamit?
 
HÜPERBOLOSZ
Úgy látom, kényesebb ügyről lenne szó…
 
HIPPONIKOSZ
Tudod, hogy amikor Alkibiadészt
annó megpróbáltam eltávolítani,
és amellett érveltem, a szobákat járva,
hogy tartsunk népszavazást, és száműzzük tíz évre…
 
HÜPERBOLOSZ
Hogy tudom-e, kérded! Nézd, Hipponikosz…
 
HIPPONIKOSZ
Hallgass meg! A dolog balul sült el akkor…
 
HÜPERBOLOSZ
Balul.
 
HIPPONIKOSZ
S mert az a féreg túl jól tud beszélni,
és mert a polgárok addig késlekedtek,
hogy visszaért a házba, és meggyőzte őket,
és ellened fordította a cserépszavazást,
s bár más ügyek miatt megérdemelted…
 
HÜPERBOLOSZ
A kurva anyád!
 
HIPPONIKOSZ
Őhelyette, sajnos, neked kellett menned…
 
HÜPERBOLOSZ
Sajnos?! Tíz évre száműztetek! Az utcán kellett élnem!
És ha végül könnyítettetek is a sorsomon,
ki addig voltam, sohasem leszek már.
 
HIPPONIKOSZ
Mivelhogy előtte egy nyálkás féreg voltál,
hogyha megváltoztál, annak csak örülhetsz…
De hagyjuk a múltat, és térjünk a tárgyra:
most, hogy Athén beszart, és a föld kérgén s alatta
Spárta lett az úr, itt a jó alkalom.
 
HÜPERBOLOSZ
Kinek?
 
HIPPONIKOSZ
                       Hát neked, most bosszút állhatsz rajta,
ha most fogod magad, és elmész a Spártába,
a tufa, baltafejű, izomagyúakhoz,
és ott bevádolod Alkibiadészt,
hinni fognak neked, mert hisz meggyűlölték.
 
HÜPERBOLOSZ
Meggyűlölték volna?
 
HIPPONIKOSZ
                                   De még mennyire!
Amikor ugyanis az ítélet elől
Alkibiadész hozzájuk szökött,
egy darabig persze meghúzta magát,
lapult, mint a szar, és nyalt, mint a kutya.
Durva ruhát húzott, és spártai módra,
így beszéli el mind, aki látta,
úgy élt, mint amazok, kenyéren és vízen.
 
HÜPERBOLOSZ
Ő? Hihetetlen!
 
HIPPONIKOSZ
Csak aztán, mert hiszen az emberi természet
előbb vagy utóbb megmutatja magát,
amikor királyuk, Agisz távol volt,
köztünk maradjon (bár mindenki tudja),
megbaszta, úgymond, annak feleségét…
 
HÜPERBOLOSZ
Még egy ekkora faszt…
 
HIPPONIKOSZ
                                               Ez nekünk csak jó!
És milyen a szerelem? Az nem is tagadta,
hanem szült neki egy egészséges fiút.
Agisz, a vén fasz meg, akkorra már, persze,
bánta, hogy hitt neki, és menedéket adott
az athéni gecinek, de már késő volt,
mert Alkibiadész a perzsákhoz szökött.
 
HÜPERBOLOSZ
Oda ment?
 
HIPPONIKOSZ
                       Ja. Szóval itt ez a pénztárca.
Az utazás drága, költs tehát belőle.
És menj el Spártába, és terjeszd el köztük,
hogy hatalmuk Athénban csak akkor lesz teljes,
ha Alkibiadész már nincsen életben,
mert addig, amíg ő szabadon jár-kel,
hazája ügyét kézbe fogja venni,
és előbb vagy utóbb hadsereget szervez.
 
KAR
De senki sem nevet, csak a felnőttek,
és mennek és mennek, és halad a szekér,
és eloltják a tüzet, és mennek és mennek,
és tüzeket gyújtanak, dobolnak, sípolnak,
s akkor az egyfogú nagy hangon kiáltja,
de senki sem nevet, csak a felnőttek.
 
POLGÁR 1
És akkor odakinn gázduda hangja
harsant, jelezvén, hogy az ostrom megkezdődött.
Tehát a spártaiak egy benzines járgánnyal,
egy dögvassal felszerelt házi alkotmánnyal
nekihajtottak lent a kapunak,
és elsőre áttörtek a vashordók sorfalán,
olyan robajjal, hogy mind felkiáltottunk:
 
POLGÁROK
Minek száműztétek Alkibiadészt?!
 
POLGÁR 2
Tehát mi rádobtuk föntről a járgányra
az első zsák cementet, ahogy megbeszéltük,
a cementet, amely a régi esőben
megázott, megkötött és sziklává dermedt,
és ordítottunk, és ugráltunk, röhögtünk:
 
POLGÁROK
Tüdeusz ugyanolyan, ha nem jobb hadvezér!
 
POLGÁR 3
Csakhogy a cement a járgány mellé esett,
és az, ha nehezen is, de visszatolatott,
majd pedig még egyszer előrenyomulván
letörte a kapu kettős vaspántját.
S a kettős vaspánt pengve és zengve
hullott kétfelé, mintha sírás volna:
 
POLGÁROK
Minek száműztétek Alkibiadészt?!
 
POLGÁR 3
Tehát mi rádobtuk föntről a járgányra
a második cementet, és eltaláltuk,
a spártai pedig, ki vezette a gépet,
véres takonyként folyt le az ülésről,
hogy mi lándzsáinkat rázva énekeljük
győzelmi dalunkat s harci indulónkat:
 
POLGÁROK
Menandrosz ugyanolyan, ha nem jobb hadvezér!
 
POLGÁR 4
Csakhogy a spártaiak falanxa akkor
a sarok fedezékéből előrenyomult,
s karosszériából és más szemétből vágott
pajzsaik szegélye úgy fedte egymást,
mint krokodil hátán s mint kígyón a pikkelyek,
és az alakzat, hüllőként, lassan
tekergőzve kúszott a kapuig, mi meg
félelmünkben sajnos egymást kezdtük marni:
 
POLGÁROK
Minek száműztétek Alkibiadészt?!
 
POLGÁR 5
Akkor mi rádobtuk föntről a falanxra
a harmadik cementet, de mit értünk vele?
Egyetlen spártaival lett csak kevesebb!
Úgyhogy Adeimantosz parancsot adott,
s odagurítottuk a tető szélére,
hisz cement nélkül az úgyse ér semmit,
nagy énekszóval, a betonkeverőt:
 
POLGÁROK
Adeimantosz ugyanolyan, ha nem jobb hadvezér!
 
POLGÁR 6
Meghátrált a falanx, és hat vagy hét halott
maradt a helyszínen, de mit értünk vele?
Mert az alakzat zárta a sorait,
és egy gerendákból ácsolt tetőt hoztak,
hogy az alatt dolgozzon a csontos spártai,
ki lángvágóval kezdte bontani a kaput,
és csak fütyörészett, és úgy gúnyolt minket:
 
POLGÁROK
Minek száműztétek Alkibiadészt?!
 
POLGÁR 7
A spártaiak végül kegyet gyakoroltak,
és Lüszandrosz csak a három fővezért,
Tüdeuszt, Menandroszt és Adeimantoszt
végeztette ki, minket nem bántott.
Mi pedig hálából esküt tettünk neki,
hogy a harmincaknak, kiket kinevezett,
hű szolgái leszünk, és alattvalói,
és csak a vécében írtuk fel a falra:
 
POLGÁROK
Minek száműztétek Alkibiadészt?!
 
KAR
De senki sem nevet, csak a felnőttek,
és mennek északnak, északnak vagy délnek,
és akkor a vak lány nagy hangon kiáltja,
de senki sem nevet, csak a felnőttek.

Aludhattam valamennyit, mert odakint már magasan járt a nap, amikor teljesen kitisztult a tudatom. Kimentem a bázis elé, hogy elvégezzem a reggeli tornagyakorlataimat. A levegő az éjszakai eső jótékony hatásának köszönhetően friss volt, a fák levele fényesen csillogott, az ég kékje az elmúlt napok csüggedt homálya után szinte üresnek tetszett. A hangágyú, amelyet a telep északi falánál állíttattam fel, puffant egyet, és én számolni kezdtem, és a mintatelep kőfalára rozsdafarkú szállt, és mintha csak tovább szeretné lendíteni az időt, vagy mint a focisták, amikor egymással szemben állnak, és az egyik el akarja vinni a labdát a másik mellett, előtte azonban tesz a felsőtestével egy hirtelen és határozott mozdulatot, hogy becsapja ellenfelét, és valamelyik irányba kibillentse az egyensúlyából, toppantott egyet, és a kőfal mögött fehér kisbusz kanyarodott be a telepre, és a hajdani apaállat-istálló parkolójában óvatosan betolatott egy téglapiros, régi Opel Astra és egy méregzöld Volvo közé, és a rozsdafarkú megint toppantott, a hangágyú pedig elsült, és a madár elégedetten odébb szállt a fal egy távolabbi szakaszára, mintha várat védene, és mintha sikerült volna a terve, és a lökéshullám észak felé távolodva végigborzolta a kopár, monokultúrákkal tagolt mezőgazdasági tájat, holott én még csak ötvenhatnál jártam.

Visszamentem a bázisra, és fogtam a vödröt, és a zsákból, amelyet Kozák az előző nap folyamán utasításomra sikeresen megvásárolt és a bázisra szállított, kimertem egy fél vödörre való kukoricát, és aztán megtöltöttem az öntözőkannát, és átmentem az egykori dendrológiai kertbe. Az aprócska malac a menedéktől tíz-tizenöt méterre a sarat túrta, és talán gilisztát keresett, talán valami gyökér vagy más hasonló után kutatott, a malacai pedig egy jókora pocsolyában feküdtek és hempergőztek. Amikor a kertbe léptem, mindannyian rám néztek, és ahogy közeledtem, az anya megint a fogait kezdte csikorgatni, de most már inkább csak megszokásból, én pedig friss vizet töltöttem a táljukba, és odaadtam nekik a kukoricát, és ellenőriztem, hogy az előző nap raklapokból összetákolt, fóliával takart ólban a szalma ki volt feküdve, így hát a család ott vészelte át az éjszakai vihart. Ekkor futott be Lantos hívása.

A faluba érve azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a bejelentés megtette a hatását, és hogy Ürmösné végre cselekvésre szánta el magát, mert nem csak a templom előtt állt rendőrségi kisbusz, és nem csak a parókiát zárta le a hatóság, és kerítette körül RENDŐRSÉG feliratú szalaggal, és nem csak polgármester úr házát szállták meg a hatóság emberei, hanem a presszó előtt és a fontosabb csomópontokon is rendőrjárőr parkolt, és településünk felbolydult hangyabolyhoz hasonlított. Polgármester úr házának a nyomozó hatóság általi megszállása és polgármester úr letartóztatása ugyanis mindenkit a legváratlanabbul ért, annak ellenére is, hogy a polgártársak nagy része, mint már említettem, meg volt győződve róla, hogy nemcsak hogy érintett Elek és Tomanek halálában, hanem voltaképpen és valamilyen formában ő maga tervelte ki vagy rendelte meg a gyilkosságokat, egyesek pedig azt is biztosra vették, hogy Elekkel maga végzett (ugyanezek Tomaneket jobbára az én számlámra írták).

Polgármester úr őrizetbe vétele mindazonáltal semmi sem volt ahhoz a szenzációhoz képest, amelyet a Fecz plébános úrnál lefolytatott házkutatás híre keltett. Ennek keretében a hatóság ugyanis nemcsak a plébániát, hanem a sekrestyét és a templomot is átvizsgálta, és egyesek tudni vélték, így tehát gyorsan elterjedt a hír, hogy plébános úrnál „a gyilkos fegyvert” is megtalálták a nyomozók. Mások persze azonnal cáfolták ezt a mendemondát, és rámutattak arra a tényre, hogy plébános urat a hatóság voltaképpen nem háborgatta, és hogy a szabadságában semmi módon nem korlátozta, olyannyira nem, hogy jelen pillanatban is oda megy, ahová kedve tartja, így tehát elképzelhetetlen, hogy érintett lenne Elek és Tomanek halálában. A helyzetet a polgártársak szemében még talányosabbá tette, hogy Ürmösné a nyomozás érdekeire hivatkozva semmiféle információt nem volt hajlandó kiadni, Fecz plébános úr pedig bezárkózott a parókiára, és hallgatásba burkolózott.

Kijöttem a presszóból, beültem a Suzukiba, és elhatároztam, hogy rászánom az időt, és körbejárom településünket, és mozgó figyelő-jelző szolgálat keretében benyomásokat gyűjtök a kialakult közhangulatról, hogy amennyiben feszült lenne a helyzet, idejekorán lépni és intézkedni tudjak. A Törökmajori út felé indultam el, és az volt a tervem, hogy a Régi pincesoron gurulok ki a temetőig, és ott fordulok balra, majd a Diófa utcán közelítem meg a hidat, és az új telepet, amelynek virágokról elnevezett, geometrikus rendezettségű utcáit könnyen és gyorsan át lehet fésülni, és csak utána jövök vissza településünk központjába, és tekintem át a belső részeket. De alig értem az Özvegytelek utca végére, amikor megláttam a kukásautót, rajta ugyanazt a két fiatalembert, akit a bordakosár kapcsán már kénytelen voltam rendreutasítani.

Megközelítettem és beértem a járművet, de bosszúsággal kellett megállapítanom, hogy bár a bordakosár eltűnt, ugyanott, ahol korábban az emberi maradványra emlékeztető műanyag tárgy függött, most egy a hátsó két lábánál fogva fölerősített, dobermann és egy hatalmas, koromfekete macska vagy puma vagy párduc plüssből vagy pamutból vagy ehhez hasonlóból készült, mostanra már erősen elmocskolódott és elkopott figurája lóg alá úgy, hogy az állatok feje és két mellső lába az aszfalton vonszolódott és pattogott. Egyesek persze, akik látták az állatokat, a kutyát és a macskát is az úgynevezett osztrákoknak szánt üzenetként vagy hadüzenetként vagy ehhez hasonlóként értelmezték, holott a szemétszállító cég alkalmazottainak semmi oka nem volt rá, hogy vadásszon rájuk, vagy hogy megfélemlítse őket, és ilyen módon igyekezzen távol tartani a nyugdíjasokat településünk belterületétől, ahogyan nem is tettek ilyesmit, mert a bordakosárhoz hasonlóan az állatokat is saját szórakoztatásukra akasztották fel az autóra, és vonszolták magukkal.

A két alkalmazott végül, ha kelletlenül is, de behajította az állatokat a szeméttérbe, csakhogy én tudtam, hogy a következő utcasarkon minden bizonnyal megállnak majd, és visszahelyezik a két trófeát ugyanoda, ahonnan az imént leszedettem, így hát előrementem, és jelt adtam a sofőrnek, hogy húzza le az ablakot, és aztán utasítottam rá, hogy helyezze működésbe a tömörítő lapátot, és addig nem mozdultam, amíg a bűzös szörnyeteg nyöszörögve és fújtatva a belsejébe nem nyomorította és visszavonhatatlanul el nem nyelte a két figurát.

 

[1] Részlet a Hajózni kell, élni nem kell című készülő regényből

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük