András László: Mikor van vége


Akkor van vége, amikor vége van.
És nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert ha vége van, akkor még folytatódhat ugyan, de ez nem jelent semmit.
És nem akkor van vége, amikor másutt (máskor, mással etc.) basznak, hanem amikor vége van.
És nem akkor van vége, amikor észreveszik, hanem amikor vége van, és nem is akkor, mikor kimondják vagy kigondolják vagy elhiszik vagy meglátják, hanem amikor vége van.
És nem akkor, amikor valami új elkezdődik, mert attól, hogy vége van, még nem kezdődik el semmi sem.
Vége nem akkor van, amikor szakítanak, otthagynak, összevesznek, elmennek, lelépnek, kirúgnak, kiugranak.
Akkor van vége, amikor vége van.

Amikor vége van, akkor van vége.
Nem akkor van vége, amikor már nincs értelme, mert amikor már nincs értelme, akkor még lehet nagyon sokáig és nagyon rosszul.
Nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert lehet, hogy mikor befejeződik, még egyáltalán nincs vége.
Nem akkor van vége, amikor véget akarnak vetni, mert amikor véget akarnak vetni, akkor még javában tart.
Nem akkor van vége, amikor valami új elkezdődik.
Attól, hogy valami új elkezdődik, még nem lesz vége, mert talán éppen ahhoz kell a valami újnak elkezdődnie, hogy ne legyen vége.
Nem akkor van vége, amikor minden érv a mellett szól, hogy vége van, és nem akkor, amikor ezeket az érveket fel is sorakoztatják.
Akkor van vége, amikor vége van.

Ha szerdán délután háromkor vége lett, attól még lehet, hogy este hatkor, vagy csütörtök reggel ismét úgy érezzük, javában tart, és csak két évvel később, kedden délelőtt tízkor leszünk benne biztosak, de vége nem akkor van, amikor biztosak leszünk benne, hanem amikor vége van.
És lehet, hogy közben még azt hisszük néha, hogy úgy van, mint régen, pedig dehogy.
Mindig úgy van, ahogy most van, most pedig vége van.
Amikor vége van, akkor nehéz.
Ezért van az, hogy egyesek abbahagyják, mielőtt vége lenne, mások viszont továbbcsinálják, amikor már rég vége van.

17 Replies to “Mikor van vége”

  1. Szeretnék a szerzővel, András Lászlóval közvetlen kapcsolatot teremteni. Megkérem, jelentkezzen üzenet formájában a Facebook-on vagy e-mail címemen.

  2. Hajnali 3 óra 11 perc Nem hiszem el , hogy ilyen létezik….ma reggelre kell válaszolnom a társamnak , hogy hogyan tovább kettőnk között…Nincsenek szavaim……csak a kiüresedett szívem…. És akkor ott villog a monitoron …..Köszönöm András …hogy így ismeretlenül is megfogalmaztad helyettem…

  3. lászlónak: mondhatnám, hogy ebben minden benne van, vagy hogy ehhez nincs mit hozzá tenni, de minek. és hát a szikársága megsemmisítő

    rózsa editnek: jól hangzik, de mégis, aminek vége, annak vége.

  4. Akkor van vége…
    Nem akkor van vége, amikor a fejéhez ordítod, hogy holnap beadod a válópert, nem is akkor, amikor indulatodba kidobod a napok óta a földön heverő zokniját. Nem akkor van vége, amikor megérzed ingjén egy másik nőnek az illatát, és úgy érzed, hogy meghal benned a feleség. És nem akkor, amikor az asztal mellett beszélgettek hogy hogyan mondjátok el a gyerekeknek, de már nem néztek egymás szemébe. Nem akkor amikor kimondják a válást, és méltósággal átöleled köszönetet mondva az addig eltelt évekért, azért a rengeteg kimondhatatlan dologért, nagyért és kicsiért, óriásiért, és aprócskáért, sorsfordítóért, jelentéktelennek tűnőért, ami egymás nélkül nem, vagy másként ment volna végbe. Nincs még vége, amikor róla, mint kiszakított részről emlékezel, és hiába teszel egy másik felé közeledő lépést, képzeletben az ő lélek tűzhelyén főzöd a vacsorát. Amíg keresed az illatát, vagy csak az alkalmat hogy lásd, beszélj hozzá, vagy esetleg róla- addig nincs vége. Ameddig szívesebben emlékezel rá, ahelyett hogy megtanulj élni nélküle- nincs vége. És nincs vége akkor sem, amikor már majdnem elhiszed- látszólagosan újra egésszé válik a világod, telnek múlnak a hónapok, majd egyszer csak a semmiből érkezik egy hír róla, általa…te pedig visszazuhansz a feneketlen mélységbe. Nincs vége- amíg marad egy kósza gondolat, egy legörbült könnycsepp érte, miatta, amíg emlékezeted eldugott szegletébe fel-felmerül a hozzá kapcsolódó érzelemből néhány sejtelem, amíg megidézed, káromolod, vagy sóvárogsz…újraírod, elküldöd, megsiratod…nincs vége.
    Vége nem akkor van, amikor mást ölelsz, lelkesedsz, hogy újra szeretnek – most sikerül, ami velem nem, mert azzal, hogy arra gondolsz vele mit és hogyan nem, már életre is hívtad.
    Vége nem lesz sem a meneküléstől, sem a maradástól, sem a racionalizálástól, sem a tagadástól, sem technikától, sem mechanikától, sem mesterségesen, sem könyörületből- sem értelmetlenségből, sem felismerésből. Vége akkor van, ha vége van.

  5. Amikor mindennek vége, akkor van vége, és ez az élet… minden folyamat nyomot hagy bennünk és mivel az amnézia kevesek kiváltsága, ezért csak az életünk végével van mindennek vége, mások még tovább visznek minket egy darabig…

  6. kedves László, gyűlöltem ezt a verset, minden olyan megoldást beleláttam, amiket kifejezetten utálok a kortárs magyar lírában, egy nagy blődségnek tartottam, hatásvadásznak meg egy csomó mindennek, ami negatív, aztán tavaly valaminek vége lett. köszönöm!

  7. Ez igen,gratulalok.Ezt lehet mélységesen érezni. Ha átélted szerző akkor kétszer gratula. Igen néha nekem is szükségem van erre. Kalapom emelem,Kalapom le előtte.

  8. 2018-ban egy nehéz szakítás után találtam rá erre az írásra és azóta is töretlenül előveszem a nehezebb napjaimon (pont mint ma).
    Sok mindenen átsegített már.
    Köszönöm.

Hozzászólás a(z) András László bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük