az est kivirul. mint langyos csillag
forog vagy kering. lustán vonszoljuk
valami köldökeinken áthaladó, merev
tengely körül. végpontok vagyunk, így
születtünk s körré vágyunk, ahogy minden
alakzat gömbölyödni kíván, s minden
sík csak félmegoldás. létezésünk a másikhoz
simul, akár egymásba írt testek, összes
mozdulatomban téged kereslek, ahogy egy
egyenes keresi merőlegesét.
Érdekes, komoly .felnőtt gondolatok. További sikereket kívánok!
Kenéz Éva néni.
Zseniális vers! Pontosan leírja a mostani érzéseimet. Köszönöm, hogy létrehoztad! 🙂