Jenei László: Her. Nymphomaniac.

(morzsák)

Azt mondja a lány, a nagy tenyeremért szeret (biztos látta a Nimfomániást). És mi lesz, ha egy balesetben leszakad az a nagy kezem?

*

A szex titkos összetevője a szerelem (tétel a Nimfomániásból). Idegesítő volt hallgatnom, reszelős tanulság, mintha mindig csak elhadarva hallanánk ilyesmit. Persze, van különbség amuzikalitás és általános nyelvi zavar között.

*

Továbbgondolva azt, amit Žižek mond a The Pervert’s Guide to Cinemában, hogy a testetlen hang oly sokszor traumatikus: akkor mi van a Her című film alaphelyzetével? Ja, hogy a dialógusban megvan az esély, hogy kreatívan és empatikusan kerekedjenek fölénk? A mesterséges intelligencia természetes (női?) ösztönei.

*

A halál is egy testetlen valami. „A halál számunkra semmi; a feloszlott ugyanis nem érzékel; ami pedig nem képes érzékelni, az számunkra semmi.” (Epikurosz) Seligman is idézi Epikuroszt a Nimfomániásban: „Amíg mi élünk, a halál nem létezik, amikor viszont eljő, mi nem vagyunk többé.” Mi ebben a traumatikus? Talán hogy a halálfélelem is testetlen valami. Na, ezért szükséges komponens a Nimfomániás elbeszélésének elején, hogy Joe és Seligman is tisztázza, nem vallásosak. Mert ez a lényeg: mi a helyzet a másik halálával? Nem ér véget a világ, ez nem a wittgensteini opció. És a magány (unalom?) még utálatosabb, ha öngyűlölettel társul.

*

Elolvastam Isaak Walton The Complete Angler című könyvét, amire Lars von Trier épít a Nimfomániásban (ingyen letölthető innen). Valódi romantikus Biblia a természetről, mondja. Persze hogy Thoreau jut eszünkbe, s egyébként is, a nimfomániás Joe kapcsán adódik a Walden tétele: „Ha valaki nem tart lépést társaival, ennek talán az az oka, hogy más dobosra hallgat. Hadd meneteljen a maga muzsikájának ütemére, akármilyen lassú is, akármilyen messziről szól.” Az embert kivonni a társadalomból, valamint a bűnt kivonni az erkölcsi univerzálék hatálya alól. Az embert kivonni a társadalomból? Hát nem éppen Lars von Trier mutatja meg, hogy még a The Complete Angler is a társadalmi játéktér és létezés egyfajta szabálykönyve?

*

Annyira irigyeltem Joe-t, amiért olyan szépen beparkolt tolatva. Hirtelen meglátni a rendet a káoszban, mondja — ez drámai változás.

Mrs. H. (Uma Thurman) nagyjelenete. Ő miért nem képes szexuálisan reagálni a krízisre? Micsoda hülye kérdés! Azért érdekes, hogy mit tesz egy természetrajongó, komoly lelki tehetséggel haldokló apa és egy vigaszkönyvként használt herbárium, no és a hanyagnak nem nevezhető, élethosszig tartó edzésmunka: krízis esetén elnémulunk.

*

A Her banális tanulságai. Az nem banális, ahogy a metrón maszturbálva Joe több férfi darabjaiból rakja össze a szeretett Jerôme-ot? És az nem banális, hogy idővel elhalványul az összkép?

*

Pótcselekvések, ahogy Joaquin Phoenix zavarában feltolja a szemüvegét a Herben; ahogy Mastroianni kétszer megnyalja a hüvelykujját az Örök vesztes…-ben; stb. — pontosan tudni lehet, melyik a színészi invenció. A nagy színészeknél: amelyik nekünk is feltűnik, de még nem maníros. A többi rendezői utasítás. (szmájli)

*

(spoiler!) És mi van a Her vége után? Ugrás vagy kétségbeesett összekapaszkodás? Az ember hallgat, a gép beszél. Amíg ki nem ismeri az embert.
*

Nem tudnék egyértelműen elutasítani egy olyan értelmezést, mely szerint Joe, legalábbis a 2-3. fejezettől, tudatosan(!) azt tette Seligmannel, mint pénzbehajtóként a pedofillel. Nem hagyhatta bebizonyítatlanul, hogy nem létezik aszexuális férfi. És a végén már nagyon kellett a bosszú is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük