Szerző: Géczi János

Géczi János prózája a legutóbbi Műútból Read More …

Judith szinte a nyelvvizsgájával egyidejűleg ismét érettségizik. Most angolul. Matematikai és szövegalkotói kompetenciája, mondhatni, hibátlannak bizonyul, megszerezi a high school diplomát, amely nélkül nem jelentkezhet az egyetem kezdő, amúgy négy évi tanulmányt jelentő szintjére. Az élettudományokat és az állatpszichológia iránti érdeklődését tömör esszében mutatja be. Az iránt érdeklődik, írta, hogy mi az oka, hogy az evolúció során az élőlények életéből nem szelektálódik ki egy sajátos, minden állatra jellemző, többnyire napi ritmusú életszakasz, amelyet mindenki pihenő állapotnak tart. Az alvás alapjában túl sok időt vesz el az élőlények életében, amikor azok elsődleges célja a faj fenntartása, genetikai anyagának továbbörökítése. Read More …

Judith 1975 augusztusa utolsó hétfőjén, kora reggel, a menetrend szerinti légijárattal érkezik meg Amerikába. Airbus A300 típusú géppel repül. Az utasteret teleszórták olyan prospektusokkal, amelyek a fejlesztés alatt álló Concorde-ról tudósítanak. Arra, amely hangsebesség fölött s alig négy óra alatt fogja megtenni az irdatlan távolságot. Read More …

Judith gyorsan pergő élete valamennyi eseményéről számot képes adni. Ha nem veszi lajstromba esténként az utolsó napja eseményeit, s jó analitikusként nem rendezi, értelmezi s így biztonságosan memorizálja, akkor is, hiszen megbizonyosodhat arról, hogy feljegyzések készülnek azokról a percekről, amelyeket a sajátjának is tekint. Közönnyel fogadja a megfigyelt státuszt, nem csupán azért, mert maga is megfigyelővé változott. Felügyel. Lelkükben beteg emberekre vigyáz. Abban látja a bizonyítékát, hogy a sorsa valamennyi mozzanata dokumentálódik. Afelől pedig kétsége sem marad, hogy a dokumentumokat megfelelő módon ő is értékeli, ha szüksége mutatkozik rá. Read More …