Szerző: Hegedüs Vera

Hegedüs Vera prózája a novemberi Műútból Read More …

Hegedűs Vera prózái a legutóbbi Műútból Read More …

Hegedűs Vera prózája Read More …

A varrónőnek palotapincsije volt; kedves kis állat, ha valaki szereti a kutyákat. A. nem szerette őket, különösen a szagukat nem; igyekezett úgy követni a varrónőt a lakás mélyére, hogy ne kelljen hozzáérnie a kutyához, ám az mindenáron a lábához akarta dörgölni a pofáját. A. próbálta a cipője orrával ellökdösni magától; úgy, hogy a varrónő ne vegye észre. Kedves kis állat, mondta a varrónő, amikor hátrafordult, hogy megnézze, A. követi-e még. Igen, mondta A. Read More …

A következő lakó a Tépő. Ő is egy zsákot vonszol, elfogadja a segítségem. A Tépő a gondnok a házban. Itt gyakran elromlanak a dolgok, bejáratos a lakásokba. Börtönben is volt, ezért a lakók mindig mögötte állnak, amikor szerel, viszont szeretik, hogy keveset beszél, és nem érdekli, milyen a bútorzat másoknál. Ő is a tévé előtt ülve gondolkodik, közben sört iszik és a melegítőjén a csíkokat nézi. Ilyenkor szeret sötétben lenni, teljesen kizárni a fényeket az éjszakából. Néha én is mellette ülök, például amikor a férjem reggelig a munkahelyén marad. Átmegy rajtunk a tévé villódzása, így beszélgetünk. Nappal gyakran jön fel a lakásba, hiszen sokszor kell megjavítani, ami elromlott. Üveges sört iszunk, az éjszakai beszélgetést próbáljuk meg kimondani, időről meg hibákról beszélünk, minél többet, annál rosszabbul. A férjem nem szereti a Tépőt, de ez nem meglepő, mert a férjem senkit sem szeret a lakók közül. Egyszer az egyikük, egy angolkóros idióta, egy kilinccsel a férjemre támadt, de ez a lakó azóta már meghalt, a többiek pedig nem ennyire elszántak. A Tépőt sem szeretik a börtön miatt, és azt hiszem, engem sem szeretnek. A vakondék mindig az odújukba menekülnek, amikor meglátnak, és gyakran rendezik úgy a lábtörlőket, hogy az ember elessen bennük.
Read More …