Blumm Miskolcon

Jön az sms, egy óra múlva itt van. Aaron Blumm (Csáth, Virág Gábor stb.) kocsit hajt. A könyvtár és a temető között parkolok. Érkezik az sms: a múzeum előtt van. Megyek. Leparkolok a kék Ford mellett, ugrok, ölelés, de jó! Szegeden is ugyanígy, ebben az együtthangzásban, egyszemélyes lelkesség-bázis, megöleltem. Most is. Vissza a kocsikba, megkerüljük a szállót, hátsó parkolóban állítjuk le az autókat. A könyvpakkok cseréje, már itt kibukik, mennyi mindent lehetne mondani, könyvek, szerzők, de nem lehet ajtóstól… Bejelentkezés a portán, mögöttünk egy bronzszobor, egy kerékpár. Blumm felhorkan. Ezt vajon mi, miatta??? — futhatott át benne. Viccel ütjük el, de ez a vaskos párhuzam… Ez a hangsúlyos véletlen… A lépcsőn már a biciklizésről törökzolizunk. Read More …

Mehetnék

Ahányszor látom ezt a képeslapot, mehetnékem támad. Élet mindenhol van, ilyen legalábbis. A borok is jók. És az emigráns-válogatott megveri az angolokat. Úgy sejtem, nagyapámnak, amikor megkapta ezt a lapot, szintén mehetnékje támadt. És ha erre gondolok, már meg is fejtettem: ahogy ő, én sem megyek sehová. Túl gyorsan telik az idő, az élet javíthatatlan sémákon alapszik, a változatlanul diktatúra felé kacsingató környezet kapitulációra sarkall, aztán ez sem lesz meg. Az elértnél előbbre (a dolgok általános okaihoz) nem kívánok jutni. Rossz előérzetem van — amikor nem olvasok. Ha olvasok, mehetnékem támad. Read More …

Telibe

Régóta gyűjtöm a szerencsésen hamis, maradéktalanul kiváló, sejtelmesen kontraproduktív stb. könyvcímeket — néha persze óvatlanul/tájékozatlanul átsodródva az irodalmi emblematika oldalvizeire, összefüggéseiből kilógó gesztusként gondolva a címre. A fordítások némelyikénél ráadásul egyfajta parazita működésre is rá lehet látni. Az utóbbiak köréből eddig számomra ez a sztár, Picasso abszurd dramolettje, mert a címét így sikerült magyarítani: A telibe viszonzott vágyakozás. Fogalmam sincs, mennyire adekvát a fordítás, én ösztönzőnek találom a megoldását, még ha a pillanat műve is, hálás vagyok Tamkó Sirató Károlynak Read More …

6.

38 évesen kezdtem írni. Az eltelt 14 év alatt a mostani a 6. könyvem, szabályosan váltakozva regény, elbeszélések, regény… stb. Persze semmi sem azért van, hogy aranykori könnyűséggel legyen. Miből építkezhetek? Az emlékezet elemei átlátszatlan lében úsznak. Az események? Pusztán operatív értékük van. És nem izgalmasak, jönnek, mintha nyugtatót kanalaznánk (G. Stein). Inkább a létezés izgalma. Örömtelen, kihatás nélküli zaklatottság. És ez még csak a lelkiállapot. Utána deformálódik a szöveg. Read More …