Szerző: Lakatos István

Ugyan sötét volt, amikor tegnap megérkeztünk, de lámpafényben azért nagyjából meg tudtam nézni a ház környékét. És tisztán emlékeztem, hogy a fák messzebb voltak. Hiszen amikor papírt kerestem, még egy picit be is merészkedtem közéjük. Most egészen a kunyhó mellett álltak, bokrostól, csalitostól, mindenestől. Mintha maga az erdő jött volna közelebb. Read More …

Már besötétedett, mire az erdei faházhoz értünk. Mindhárman fáradtak voltunk, én pedig utáltam anyu ismerősét, aki elhozott minket. Tudtam, hogy anyu jóval több pénzt adott neki, mint amennyibe a benzin került, de a nő valamiért akkor is végig úgy viselkedett velünk, mintha ingyen fuvarozna minket órákon keresztül. Sajnáltam anyut, hogy hallgatnia kell a nő szemét beszólásait, és annyira szerettem volna megmondani annak a bunkónak, hogy most már állítsa le magát, de tudtam, hogy abból is anyu jönne ki rosszul. Így csak hallgattam és ócskának éreztem magam. Azért a biztonság kedvéért, amikor egyszer megálltunk egy benzinkútnál, és találtam egy darab kutyaszart, eltettem egy zacskóba, hogy majd behajítsam az ülés alá, miután megérkeztünk a házhoz. Read More …