Versek

Erkéllyé szelídül A bunkerek erkéllyé szelídülnek, könnyelmű homlokokká. Minden ránc vérvonalrémület. Egy igazi nagyapának földszintszaga van, nem tudja, milyen az emelet gyömbérbűze. Valaha visszabotanizálta a tájat természetté. De amióta kitépte magából ráncait, csápjain és nyálkás végtagjain keresztül nyilvánítja ki a maga romboló, furcsa, elbizonytalanító jellegét. A nagyapák nem mesélnek összefüggő történeteket.   Zsibongó kord Apám Read More …

harmadik

néha parfümboltba ment, és idegen illat volt rajta,
egy ideig mindig ugyanaz, egy lassan ismerőssé
vált harmadik idegen. a pulóvere elnyelte a fényt,
tudtam, amikor egyedül van, ráül az egyik kezére,
hogy elzsibbadjon, és amikor már nem érzi,
akkor veszi le, hogy ne érezze, ahogy vetkőzteti
magát, kibújik az ismeretlenből. gyűlölettel nyúlt magához. Read More …

köztes tér

a hordágyak szélén vastag fémperemek voltak,
talán védeni a beteget, vagy határt szabni a kitettségének,
létezhet-e valami, aminek a határa van, azt mondja,
ide át kellene feküdnie, és a másik hordágyra mutat,
ugyanilyen peremmel, lehetetlen átmászni, még egészségesen
is, de soha nem segít elsőre a műtős asszisztens… Read More …

sárga

amikor van alátét, direkt túltöltöm, hogy
a habból valamennyi kifolyjon körbe,
mint a péterfyben, ami a kacsa után maradt,
háton fekve pisilni nem lehet, de ez senkit
sem érdekelt, nem betegség, ezt mondta
az orvos, hanem hajlam, elmondva nem nagy dolog,
ráadásul nagyon gyakori, erre gondolok pár
órával a műtét után… Read More …