Meghalsz te is, Esti…

Meghalsz te is, Esti Te, ki szürke kis szállodák éjeinek lovasa vagy Te, ki a halállal karöltve csavarogtál macskaköves, kacskaringós utcácskákon Hol virágillattól és szökdöső fényfoltoktól ázik az éjjel És kacagtatok e cicomás, sáros, furcsa földvilágon Meghalsz, Esti, pedig láttál mindent Láttad a szépséget, és a szépségben a romlást A való torzában az igaz ragyogást Read More …