Szerző: Szvoren Edina

Sok mindent beszélnek Anyáról, mióta kórházba került. A konfirmanduszok rosszul szabott öltönyben ülnek az egyik használaton kívüli ágy csupasz sodronybetétén, és nézik az Anya paplana alól előkígyózó dréncsövet. Ez a cső váladékot csapol Anya hasából, ahol azelőtt a petefészke volt. Anyának sünarcú fiai vannak — komoly fiúk, akik tudják az illemet. Ha kell, lesütik a szemüket, ha kell, helyet csinálnak az arcukon egy csókra csücsörödő szájnak. Read More …

Ez a kék ballonkabátos nővér rosszul végzi a feladatát. Beleszeretett egy zászlókészítőbe, s azóta minden lehető időt vele töltene. Csónakázni járnak, meg táncolni a Népszigetre, cicanadrágos munkásasszonyok közé. A bonszájgyerekek szülei látták őket a Dunán, amikor olyan hirtelen szakadt le az ég: bevonták az evezőket, majd összebújtak a rissz-rossz ernyő alatt. Látták őket egy állami ünnepen, a tisztek mögötti tarka tömegben. De hisz ez természetes: a dobpergés közepette magasba vont lobogók abban a zászlókészítő üzemben készültek — esővel, faggyal, napsugárzással dacoló anyagból —, amelyikben a zászlókészítő dolgozik. Read More …

A térképet a kesztyűtartóra teregettem, és lenyomtattam a hordozható széffel. Izgatottan ellenőriztem a zöld intézőbizottsági karikát, ami a bányatelep déli bejáratát jelölte meg. A kenyerekkel meg zsemlékkel teli rekeszek lejtmenetben a sofőrülésnek lökődtek, hegymenetben az ajtó felé csúsztak a platón. Édes gőz szállt föl belőlük, mint a pár napos csecsemőkből: még a visszapillantó-tükör is bepárásodott. A déli kapu őre megállított, elkérte a megbízólevelet, aztán följegyezte a nevem. A rakományt nem ellenőrizte, csak unottan felkurblizta a sorompót. Hiába nyújtogattam a nyakam, a régi, nyolcvanéves aknatoronynak csak a csúcsa látszott. Read More …

Territóriumát féltő harkály székel a virágboltosék házának tetején. Reggeltől alkonyatig veri a tányérantennát, a hófogó sarkantyúkat meg a szélkakast. Lehetetlen megszámolni, hány szapora kopogásból áll egy szapora sorozat. Egyenlőtlen hosszúságú csőrkávák, szivacsos szerkezetű, biztonsági övként a koponyára feszülő abroncscsontok óvják a harkályt az agyrázkódástól. Amikor a harkály felfüggeszti az antenna, a sarkantyúk és a szélkakas kopogtatását, hogy végre élelmet keressen a környékbéli fák törzsében, ritmikusan lüktető csönd tölti ki a virágboltos kislányának hallójáratait. Mióta a harkály a házuk tetejére költözött, üres tekintettel mered a tankönyveire. Iskolai teljesítménye leromlott, a tanversenyek ranglistáin hátrébb és hátrébb került. A legutóbbi megmérettetésen már csak a fakopáncs koponyafelépítését firtató kérdésre adott maximális pontszámot érő választ. Amíg a harkály a tányérantennát veri, a manzárdszobák óriási zengőaggyá alakulnak — egy ilyen zengőagyban márpedig nincsenek tankönyvi mondatok, csak kopogás meg lüktető szünetek. A virágboltoséknak korrepetitort kellett fogadniuk. Read More …

Hat nagy dobozban kapunk oltóanyagot. Az új asszisztens elém teszi a feladóvevényeket, én pedig szép sorban aláírom, dátumozom őket. Az asszisztens kiszalad a váróterembe, hogy átadja a nyugtákat a nagy térdű, duzzadt könyökű kézbesítőnek. Hallom, hogy az asszisztens — akit S.-nek hívnak, de én félek, hogy ezt a nevet sosem leszek képes kiejteni a számon — azt mondja neki: maga úgy ül ezen a tornapadon, mint majom a köszörűkövön. Nem értem, hogy a nők miért beszélnek néha ezen a félelem nélküli hangon. És egyáltalán, honnan van annyi önbizalmuk, hogy tréfálni mernek. Read More …