Szerző: Tallér Edina

Csöpög a csap. Zizereg a radiátor. Zúg a hűtő. Recseg a padló. Csap, radiátor, hűtő, padló. Az akváriumban bugyborékol a víz, a szűrő keveri a levegőt, buborékokat fúj, a víz meg blugyblugy. Nem a szűrő. A levegőkeverő csinálja, csak most nem jut eszembe az igazi neve. Néha nem jutnak eszembe a szavak, másik jut eszembe, nem az, ami kéne. Például hogy szék. Told arrébb a tévét, mondom a fiamnak, nem férek el tőle, nagyon pici a konyha, ha már hárman vagyunk, be kell húznia a székét, hogy a többiek is elférjenek. Tévét?, kérdezi röhögve. Nem értem, mi abban a vicces, hogy szék. Read More …

Amikor unatkozom vagy nincs túl jó kedvem, azzal szórakozom, hogy visszaolvasok csetbeszélgetéseket, amiket a haverokkal írtunk. Vagy Eszterrel. Nagyon vicces. Egyszer kimásoltam dokumentumba, hogy megtudjam, kábé hány oldal lenne Wordben a beszélgetésünk Esztivel, mondjuk három hónap alatt. Idén júniustól szeptemberig 794 oldal volt. Nagyon kemény! Majd egyszer elolvasom egyben. Szinte minden nap csetelünk. Reggel, amikor felébredek, eszembe jut, hogy ő vajon fenn van-e már. És akkor írok neki egy üzit. Így kezdődik majdnem minden nap. Csütörtökönként hét órája van. Mondjuk szerintem neki mindegy, hány órára készül. Olyan színű a haja, mint a gesztenyéknek. Szorgalmas, okos és kék szemű. Read More …

— Mert az tök király ám, hogy nálunk otthon nem lehet megszólalni a saját nappalinkban, mert apuék épp valami idióta reklámszöveget mondanak fel. „Kötönyi tégla: a tégla!”
— Mi?
— Igen. És ehhez hasonlókat. Minden nap! És ezt húszszor egymás után. Meg még húsz másikat egymás után, többféle hangon, hangerővel, blabla. Te meg járhatsz lábujjhegyen, ha ki kell menned vécére vagy várhatsz másfél órát, mire megkérdezheted anyutól, hogy mi lesz a vacsora. Read More …

2011 óta futok ezen a szakaszon. Minden tavasszal itt találom a kedvenc tócsámat. Tavaly is lefotóztam, meg azelőtt és 2011-ben is. Szív alakú tócsa, bár a haverom szerint csak én látom így. Szerinte bakancs alakú, egy másik szögből nézve. Még nem teljesen a barátom, én szeretném, ha az lenne, helyes srác, itt szokott üldögélni a parton. Tavalyelőtt szólítottam meg először, azt kértem, hadd fotózzam le, mert nagyon szép, ahogy ül és olvas, de nem engedte meg. Az első beszélgetésünk után néhányszor próbáltam szépíteni, leültem mellé, be akartam bizonyítani, hogy amúgy normális vagyok, csak szeretek futás közben fotózni, ez a mániám. Nem voltak nagy beszélgetések, én fecsegtem, ő alig válaszolt, esetleg ilyesmiket, hogy: „Azt hittem, futni jöttél, így nem fog lefogyni a kuffer!”
Read More …

Ma meghalt J. M. Mindig azt gondoltam, ő például nem hal meg soha. Rezső bácsi viszont már a száztizediket tapossa. Január 29-én múlt 110. „1905-ben József Attila megszületett: Rezső bácsi már egyéves.1908-ban a Nyugat című lap indulásakor: már négyéves. 1909-ben, amikor Radnóti Miklós megszületett: kisiskolás korú gyermek. 1913-ban, amikor Weöres Sándor megszületett: kilencedik évét taposta. 1914–1918, az I. világháború kitörésekor: tíz évesen éli át az első háborút. 1920-ban, Horthy Miklós kormányzóvá választásakor: Rezső bácsi tinikorba lép.1939. szept. 1-én, a II. világháború kezdetekor: 35 éves. 1956-ban, amikor kitört a forradalom Magyarországon: 52. évét tapossa.” Írja a győri újság.
Read More …

Egy hét múlva újra megkérdezem. Hogy vagy, hogy bírod? Fáradtan, mondja, majd mesélek. Ezt mondja, akárhányszor kérdezem. Ki fog térni a válasz elől, ismerem. Addig ígérgeti, hogy majd mesél, amíg végül letelik a gyászév, plusz még egy, kettő, három, négy, és akkor azt mondhatja majd: nem mindegy már? Elmúlt. Hagyjuk. Negyvenkét éves. Most még lehetne gyereke.
Read More …