Szerző: Przemysław Witkowski

Forró teát ittam. Mostam (kétszer).
Fáradtnak és öregnek éreztem magam. Még a másnap is gyötört.
Nyugalomról álmodtam — legyen, aki leviszi a szemetet,
és valaki, akivel beszélgetnék és dugnék egyet.
Egészen komolytalan öngyilkossági gondolataim voltak,
de elmúltak valahogy. Read More …

Hangyák raktak fészket nálunk,
és mintha ugyanolyan lenne minden:
konyha, folyosó, fürdő,
de most már tudom,
hogy valahol itt, a lakásban,
királynő rejtőzik,
és a korhadt
fában vak lárvái
tekergnek. Read More …