Először a puszta evidencia értelmében volt az. Ha nem is ide születtem, de az első emlékeim már ehhez a helyhez köthetőek. Például a gyerekkori karácsonyok, amik még tényleg azt a klasszikus varázst hordozták, mint a téli szünetben vetített rajzfilmek és amerikai családi mozik. Aztán később már nem voltam elég jó gyerek. Emlékszem, hogy a Mikulás az édességek mellett sosem felejtett el egy-egy csokor virgácsot is hagyni, és megüzenni egész évnyi mulasztásaimat, bűneimet. Read More …
A lecsúszó középosztálybeli lakásokban már csak a nippek moraját hallani. Az örökölt porcelánkakadu beolvas az őt tartó préselt bútorlapnak, a retro-avantgárd makramé növénytartó hallgatja őket — mindhárman letűnt korok komilfó esztétikájának díszpéldányai. Ez itt a tárgyak konferenciája, ki-ki a saját igazságát harsogja puszta jelenlétével. A nyitva felejtett laptop képernyőjén az új iPhone X reklámja virít, lassacskán elhalványul. Nem így a tér, ami az éjszakai sötétben élénkül csak meg igazán. Vajon a kényszeres gadget-gyűjtögető raktárszobái vagy a japán minimalista zen lakása kaotikusabb, beszélget-e az üres tér önmagával, mi mozog a fehérre festett falak viszonyrendszerében? Read More …
Csöpög a csap. Zizereg a radiátor. Zúg a hűtő. Recseg a padló. Csap, radiátor, hűtő, padló. Az akváriumban bugyborékol a víz, a szűrő keveri a levegőt, buborékokat fúj, a víz meg blugyblugy. Nem a szűrő. A levegőkeverő csinálja, csak most nem jut eszembe az igazi neve. Néha nem jutnak eszembe a szavak, másik jut eszembe, nem az, ami kéne. Például hogy szék. Told arrébb a tévét, mondom a fiamnak, nem férek el tőle, nagyon pici a konyha, ha már hárman vagyunk, be kell húznia a székét, hogy a többiek is elférjenek. Tévét?, kérdezi röhögve. Nem értem, mi abban a vicces, hogy szék. Read More …
Ázott volt a késő délután, a majdnemeste, hosszan bent maradtam a galériában. Pakoltam a rendetlenséget, amíg már nem tudtam, mennyitől számít a rend rendnek. A nő jóval zárás után lökte be az ajtót, azt mondta, esküvői ajándéknak kell valami sürgősen. Minek az ilyenkor, feleltem oda se figyelve, csütörtök este nem házasodik már senki. Read More …
És végül tényleg leülök egy kemény, de kényelmes háttámlájú székre, a szobában húsz és fél fok, kedvező fényviszonyok, szemben vagyok a monitorral, teljesen meztelenül. Az ablak mögött a legforgalmasabb utca, amin valaha laktam, folyamatosan közlekedő autókkal, a ház másik oldalán a legvalódibb sétálóutca, amit valaha láttam, tele emberekkel, akik éppen úgy idegenek, mint én. Visszaolvasom az előző mondatot, túl sokat túlzok. Meglátom magam a kamerában, persze csak deréktől felfelé, amennyit a Skype-kivágat mutat úgy általában. Az ágyban, a könnyű alvás érdekében történő folyamatos sorozat-streamek mellett immár más jellegű életterekbe is bepréselem a laptopom. Read More …
Turkáló a Margit körúton, a budai hídfőnél, ezer éve nem mentem be, eleve leszoktam a turkálásról, kár, visszaszokhatnék, nem kéne a fast fashion üzletláncok profitját növelni. Most mégis betérek, a nyár az utolsókat rúgja, nemsokára kétéves lesz a fiam, ma délután egyedül vagyok, nélküle, mikor, ha nem most. Vele nem lehet. Read More …
Október 21., a szakkollégium féléves konferenciáján elmaradt az Értelmes önzés alcímű előadás, már a mi kerületünkben sem árulnak alkoholt a boltban este tíz után, „szintet lépett Madrid és Barcelona konfliktusa”, lezuhant egy ló a budai várból, Kukorelly Endre nyerte az idei Litera-díjat. Read More …
Valami növényi altatóval aludtam, hogy szép álmaim legyenek. Az orbáncfű vagy a macskagyökér hatására Amerikába nyertem ösztöndíjat, ugyanazzal a programmal, amellyel gimnazista koromban elvittek oda. Ezúttal viszont Gálvölgyi János volt a kísérőm, aki telefonált, hogy a szülőfalumba jön értem, innen indulunk együtt vonattal, s nekem elég kevés időm maradt összepakolni. Az álom valójában erről a pakolásról szólt. Amikor felébredtem, egy pillanatra mérhetetlen csalódást éreztem. Read More …
Annyiszor kezdett már új életet. Most is megtehette volna, de mégis az a másik ment Berlinbe szerencsét próbálni, és nem ő. Ő a Fény utcai piacon ült, pontosabban egy padon, két szatyor friss zöldséggel és gyümölccsel, a karalábé és zeller fodros, klorofil fürtjei szinte kibomlottak a zsákok száján. Sokszor írja, hogy mennyire tetszene neki is ott, meg hogy közben azért vágyódik haza. Egyikben sem kételkedett. Hát… talán majd egyszer. Persze új életet lehet itthon maradva is kezdeni, futott át a sötét hajkorona alatt, csak kurva nehéz. Ezt az egyet tudta jól, mert az összes eddigit is mind itt kezdte. Read More …
A legtanulságosabb, hogy azonnal kétségeim lennének afelől, amit mond. Hogy nem kell aggódnom, nem fog történni semmi, amiből később gondjaim származhatnak. Ebből a szempontból nézve megakadályozható lenne minden. Talán. De intő jel, hogy már anyám állítása szerint sem imádkoztam eleget. Ebből már rá lehet jönni a végkifejletre? Read More …
