szemed sarka ott kezd olvadni,
ahol a nap sem megy le.
már nem is fázol: vésni kezdhetem totemállatom,
vonít és csipog, ahogy késemről arcodra mászik.
innentől te cipeled,
engem azóta kínoz, mióta megsejtettük,
létezik a hely, ahová tartunk. Read More …
A gyomor megtelik velük:
ha már kifáradtak, az agy villámcsapásokkal kíséri le
a gondolatokat a hasba, és vérrel melegíti fel nekik a nyálkás szervet.
Minden ebéd után megfulladnak a vérben és az ételben,
eggyé válnak az állati tetemekkel.
Csak azok a gondolatok engedik magukat megismerni,
amik öngyilkosok akarnak lenni. Read More …
A nyelvtani szerkezetek sémáiban
mindig biztonságot találtam.
A boltban jó napot kívánok
és ereszkedő hangsúlyt használva
a kérdéseim is csak nehezen érzékelhetők.
Talán ezért voltál velem kapcsolatban
mindig kijelentés.
A boltban mindenkit tegeztél. Read More …
A 2017-es Szöveggyárban Horváth Lajos Bevezetés a (szép)irodalom(történet)be(ba) című szövegkollázsának (H. L.: Olasz csizma, Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 1993, 7–26) felolvasása után azt a feladatot adtam a táborozóknak, hogy írjanak saját verseiket visszautasító szerkesztői levelet maguknak — egy rövidebb, „megúszós”jellegűt, valamint egy hosszabb, elemző típusút is. Read More …
A Műút Szöveggyár 2017-es tábora (Miskolc, Vasgyár, 2017. július 3–6.) résztvevőinek írásai
Szövegek: Balogh Anett | Horváth Eszter | Imre Ábris | Kiss Lóránt | Körösztös Gergő | Leber Veronika | Maier Péter | Miklya Csanád | Pencs Attila | Rékai Anett | Szilágyi Sára | Weeber Luca Borbála
Fényképek: Szöveggyár archívum Read More …
A Nap jönne föl, de visszanyelem.
Az árnyékok maradjanak a helyükön,
és mindig legyen, ami melegen tart.
Így nehéz bármit is rejtegetni:
átvilágít az olvadó, viaszos bőrön,
az erek csatornáiban hullámot kelt
a belém zuhanó Ikarosz.
Látod, végül mégis labirintusban hal meg. Read More …
a szirének énekeltek,
te egyre többet beszéltél a hajóidról
meg a városról, amiben már nem tudsz többé élni,
így írtad körül, hogy hamarosan elhagysz minket. Read More …
Fogai nem voltak hozzá ugyan,
de így is kislányos mosoly terült szét
az öregasszony barázdált arcán,
a könnye is kicsordult,
amikor az új hallókészüléket
feltette neki a fia. Read More …
küszöbödön 27 szög
barázdák a talpon
csak tudnám minek
növünk fel —
a törülköző a derekamon
az egyetlen fedezék
minden mást szétzilál
a túlhevült hajszárító
a hideg cseppek a bőrön Read More …
Húszéves korodra ezt is elveszítheted. Ilyenkor
hozzuk meg az első felnőttes döntéseinket.
Felkísértelek a
viaduktig, mert megígérted, hogy utána hazajössz velem.
Út közben arról beszéltél, hogy megint előjött a kutyád
epilepsziája, átlagosan húsz percig tart minden egyes
roham. Ilyenkor jobban meg szoktál ijedni, mint ő. Read More …
