én nem kívánok csak betontörmeléket.
csak sót szopni és kiköpni egy tengert.
én nem emlékszem, csak visszanézek,
mit lophatnék magamból, amit az én magában elnyelt.
ha voltam is, már gombafonal, csupa illat, fény vagyok.
ha leszek még, majd holt idő, majd széthullás, majd lét legyek.
Megjelent a Műút 2015049-es számában
