az a tenyér amit rád eresztek másé is lehetne erre gondolsz
miközben lefelé haladok a hasadon mindjárt felhúzom az óvszert
meg foglak kérni rá azt mondod soha nem kaptál törődést
azok a szemét férfiak aranyhallá akarok változni ami fel-alá úszkál
a mosdókagylóban amibe a hajad fésülöd mindenkinek eldicsekedtem veled
megszereztelek mint csecsemő az anyatejet lázmérők a combjaid
ahogy a hónaljam alá teszem beborogatom testem a tiéddel aztán
rácsapok a karodra dolgozhatnál rajta hogy izmosabb legyen
nincs bölcs zárógondolat csak az aktus vége ami válasz az ébrenlétre
