torkomban örvénylenek a szálkáid —
mintha toporgó galambok a csatornafedélen,
mocsokba dörgölődző kölyökkutyák.
a nedves fának is van szaga:
mélybarnára sötétedik a levegő.
elkerülhetetlen, hogy megszólaljak.
ilyenkor megtalálják vetett ágyukat puha csöveimben,
szorosan hangszálaimba fúródnak —
szétröppennek a napok,
mintha csaholná őket az idő.
