én mindig csak azt tudtam elhagyni
miről később kiderült hogy enyém se volt
téged őt meg mindent mi ártatlan
mondjuk a fényképekbe gyömöszölt gyerekkort
úgyhogy ne add oda magad hogy elhagyhassalak
hogy beleengedhesselek a téli kába
szélbe hogy emlékezzek arra ami nem volt
hogy alaktalan felhők nőjenek a pupillákba
és tömör hullámok a fülüregekbe
a kacsakövek süllyedésére emlékszem
és az kondenzcsíkok ívére a maradás egén
valójában soha nem tudtam elhagyni semmit
mert később kiderült hogy minden az enyém
