A lakás látszólag tiszta.
Csak a falak mögött sistereg a kosz
Csak az arcok mögött lüktet
zsírosan és forrón a harag és a bánat
mélyen, vakon
mosolyognak megszokásból.
Lassan mindenki alszik. Az éjjel,
ez a bölcs pedellus lemosta az égről a nappal mocskát,
s a hideg szél eloltotta a hazugságok aranyszín
lidércfényeit
nincs már fény olvasni egymásban.
S a vibráló csöndben
fekete titkok légiója ébred
a szekrényajtók mögött.
