I.
földszín sávok a köröm alatt
ebédre megettem a szomszéd vakondtúrást
kinyaltam a távozások bakancsredőit is a nyomokból
épp indultam
loholtam nappal nyugatra
ünnepízű múltak voltak a mélybarna szelvények
most már — mondják — csomós kemény
moníliás életfák öle
estére oda a határig érni
abból a fájdalmat kiharapni
II.
tömeg állt körém
kétkedve gúnyosan figyelték a vacsorám
féltek hogy sikerül az emésztés
hogy példát mutatok és majd illendő lesz követni
mellém térdelt egy kövér úr
bizonytalanul utánzott
fehér fogai menetet vágtak
merőlegesen szelték a határt a töltést
majd vörös hangyák szorultak közé
néhanapján a szikesebb talajok összehúzták a szám
de jöttek még és siklottak az ajkak
a határőrök
feszülten álltak a cakkosan körberágott hiányban
aztán
megették különböző nyelvekről újrafordított fájdalmukat
ők is
III.
péntek estére vége volt
szétnéztem és nem maradt semmi
úgy tűnt felfaltuk macondót
