tél volt, az ötvenharmadik álmom,
hogy a város nem hullajtja el most
összes levelét tizenkét nap alatt.
a radiátor váltott lágékban nevetett,
a száraz ködön át tisztán láttam
a beton ablakos csillanását.
üres voltam, mint a markom és
mustársárga, mint az erkély
diszkószín, fényorgonáló
drótüvege. villogtak a város
szemei, akár a furcsa fények.
koppant az utcán a lenéző tekintet,
ilyen könnyen roncsolódnak a testek.
Megjelent a Műút 2015051-es számában
