és van a test, amit nem ismerek


ez a mondhatatlan tér köröttünk tökéletlen és az otthonunk.
folyton felrémlik bennem találkozásaink és eltévedéseink
gömbszimmetriája, hogy minden távolodás után visszanyúlunk
vélt középpontjaink felé, közben arra gondolok, a testeket
két részre osztja a gerinc, a templomokat a padok közötti
folyosó. a jobb oldalam a bal mása. egymás utáni tükrözések
végeredményeként sokszorozódik emberré a zigóta. jobb kezem
kést fog, rajzol, ír — erőtlenül utánozza a bal kapálózásait.

nem tudlak téged sem olyan bizonyosan, mint a rád találást.
álmomban ketten gurulunk egy dombról, hazatérünk a faluba,
ahol éltem. az a világ nem hasonlít rám. nem esik szét, ha
nem figyeljük, amíg elfordulunk, vagy amikor becsukom a szemem.
a búzatáblái megtartják az eget. ez a világ nem én vagyok, de
hézagmentesen ölelik körvonalamat egyenesei, és én pont ilyennek
képzelem az otthont. a határban itt ez a két halom, ezek nyomtak
gyerekként, amikor nem tudtam aludni este. vagy ez volt éjszaka
a fejem alatt a két kezem, anyám mellei, valaki másé.

Polák Péter: és van a test, amit nem ismerek
R25. A rendszerváltás után született generáció a magyar lírában, szerk.:Áfra János
JAK–Prae.hu, 2015, 84.

One Reply to “és van a test, amit nem ismerek”

  1. Bálint György 1933: „ijesztően sok ma az író. Magyarországon ma minden félig-meddig intelligens embernek, titkos vagy nyílt irodalmi vágyai vannak. Kevésbé titkos hetilapok külső munkatársaiig… Lényegük az önkritika bámulatos hiánya. Mindegyikük rendkívül fontosnak tartja a maga művészetét, és azt hogy a mondanivalója feltétlenül nyilvánosság elé kerüljön… Valamennyien azt hiszik, hogy a társadalomnak szüksége van arra, amit írnak. Hiányzik belőlük a mély szemérem és a kemény fegyelem… Azért mert, ezeknek az íróknak túlnyomó része egyformán kerüli az igazi, életbevágó emberi és társadalmi problémákat.

    „ Erős benne a becsvágy, ami csak hiúság, szereplési vágy, olvasmány gyáros, (hírlapíró lesz) Sok ezek közül, mestere az olcsó gondolkodásnak, szellemességnek és szellemeskedésnek. Alapelve: nem harcolni, hanem tetszeni. Ha kérdőre vonják, ártatlanul a közönségre és a sokezres példányszámra hivatkozik. Az olvasmány gyárosok légiója hajszolja a sikert és a pénzt! S megtalálják a közönséget, amely éppen nekik való. Ezeken keresztül van siker, és pénz, Ő ezeknek ír! Ő csak tetszeni akar, mint a színész, vagy utcalány!”
    Egy súlytalan semmi ember, aki minden élményt átereszt magán, s amit megélt, mindent megírt, de magából nem adott hozzá semmit! Helyette ír, „fantasztikus” halandzsákat!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük