Teletölteni a vödröt vízzel. Azt a vödröt.
Azzal a vízzel. Tiszta forrás értelmező
cseppjeivel mosni az arcot, mosakodni
meg; először félmeztelenre vetkőzni,
és úgy. Félénk háborús sebeket simogatni
vele. Majd a fészer mögött építeni új
jövőt, legalább belegondolni, mitől
távolodik az ember. Ha ember. Csont és
bőr, hús és vér, léleknek nevezett üres
levegő. A dohányfüstben több empátia
a természet iránt. Mert a legtöbb nem
érti. Mitől a szív, mitől az egész. Melyik
felhőben, melyik megmentő, melyik
mindegy. Hogyan feketedik a meggyfa
koronája, ha nem veszi körül gondolat.
Bármelyik fa koronája, hogyan feketedik
akkor.
Megjelent a Műút 2015052-es számában
