Kókai János: Roskadásig


Ültünk és dumáltunk.
Én szódát ittam, próbáltam,
meddig bírom szesz nélkül.
Te a szexuális életedet taglaltad.

Közben arra gondoltam,
hogy amikor fenn voltál nálam,
addig nyikorgott az ágy,
amíg össze nem roskadt alattunk;
feküdtél a résben,
mint egy gyűrött lepedő.

Megsértődsz,
hogy kinevetem az új partnered,
pedig nem érdekel, ki az,
és az sem, hogy fiatalabb nálam.

Féltékennyé akarsz tenni,
de ha bennem összeroskadt valami,
akkor metafora ide vagy oda,
az összeroskadt.

Megjelent a Műút 2016057-es számában

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük