Elme és test között
az idegek áthatolhatatlan
labirintusa gomolyog.
Bonyolult szövedékéből
kiolvashatatlan bármi szándék,
ok vagy gondolat, csupán
a gyorsan fellobbanó
és hamar elmúló gesztus
érzékelhető.
Mint mikor egy nagymama
eldobja gombolyagját,
már nem kötök többet, mondja,
a fal felé fordul,
és ahogy átkel a fonalak szőtte
sötétségen, egyre inkább
emlékké változik át.
Megjelent a Műút 2016058-as számában
