Nem találtam a telefonomat, és megkértelek,
hogy hívj fel, hátha meghalljuk, hol van. De nem
hallottuk meg, csak a te készülékeden hallgattuk össze-
dugott fejjel, ahogy kicsöng. Tudtam, hogy te is
arra gondolsz, milyen lenne, ha most felvenném,
és akkor egymásra nevettünk. Aztán arra gondoltam,
milyen lesz, ha majd egyedül ülök és várok,
hogy megszólaljon végre, de néma marad.
Megjelent a Műút 2017059-es számában
Tisztelt András László Úr!
“Egy medvekutató feljegyzései” c. művét olvasva elképedtem, elámultam és oda voltam a gyönyörűségtől. Valódi és hibátlan mesterműnek tartom könyvét; egy rendkívüli műnek. Szívből gratulálok – csak a mérhetetlen irigység árnyékolta be (időnként) élvezetemet.
Tisztelettel:
Molnár István
Köszönöm, ez igazán jólesett 🙂