Harmadnapra megmásztuk a szükségletpiramist.
Legomboltad kabátodat,
de nem bomlott ki szitakötőszárnyad.
Hajlott hátadról
lefaragta a húst az éhség.
Az utolsó kőkocka nem jelentett határt.
A levegő ritka volt, mégis jól vezette
lentről a csorda hangját.
Lent a feláramló melegtől
remegett a körvonalad,
később nyertél alakot.
A csúcson már biztos volt,
hogy nem fogsz összeolvadni az éggel.
Megjelent a Műút 2017061-es számában
