Mezei Gábor: világos_tér


kockákba száradt sár, andezitzónák, a kő
lúgos illata. a fák dőlésszöge, hátadba ta-
padt mélység. balra duna, jobbra duna, az
ösvény körbeér. helyetted folyik össze az
alig könyéknyi csúcsig. de közben, a re-
pedések utólagos feszültsége, és a rések
nyugalma miatt elég megtorpanni a töre-
dékidőben. a kő súlya húzza talpadba a
vért, fejed kérges ballon. itt, igen itt
szállsz ki végül a szétúszó világosban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük