Miként elveszíted az órád,
és elkésel a szokásos, éppen
őrült, boldog táncból, mikor
ezt természetesnek veszed,
ahogy szinte direkt így nem látod
jónak a másik lelkét.
Ez olyan, mint
halálesetről elkésni, mikor kevéssel
azután már régen késő.
Megjelent a Műút 2017064-es számában
