Ilyenkor érzed, hogy van
támpont és haladás. Formálható,
ami még hátravan. Ismerős utcák,
cigik egy-egy megállóban.
Hirtelen megállsz,
vársz, mint egy nap végén
otthagyott építkezés.
Bakkhánsnők, bérházak,
fasor, anyaméhsötét éjszakák.
Aztán mész tovább,
késő tél vagy kora tavasz, új erkélyek,
hosszú liftezések. Hangulatos mellékutcák, amik
kis időre befogadnak, végükön egy újabb hajnal
Arcodon a közvilágítás fénye. Néha jól áll.
Árnyékod ottmarad a falon.
Otthonoddá sétálod a támpontokat,
ha már elvágtak a véres égtől.
