Mediterrán
A térség lakói többségükben a meleget szeretik.
És emellett ódzkodnak a csapadék bármely formájától.
Friss levegő beáramlása esetén kisebb pánikba esnek.
A térség lakói nem mediterránok.
De a térség lakói így képzelnek el egy mediterrán embert.
A térség lakói tehát, ha módjukban áll,
pállott, légmentesen zárt helyiségekben szeretnek tartózkodni.
A hírek szerint a térség egyik lakóját egyszer megharapták
a buszon, mert ablakot nyitott.
A térség lakói többségükben nem harapnak, de többségük
nem avatkozik közbe, ha harapásos eset szemtanúja lesz.
A térség lakói tehát, mondhatni, passzívan harapáspártiak,
többségükben.
A térség lakóinak többsége többnyire nem hisz a többségi
demokráciában, de bizonyos lényeges kérdésekben, mint
például az időjárás, előszeretettel hivatkoznak rá, amennyiben
a többséghez tartoznak.
A térség lakói, tehát, többségükben, ne szépítsük, büdös
helyeken, izzadva töltik idejüket, hangosan beszélnek,
kipárolgásukba a jó idő dicsérete és a hűvösebb, nyirkosabb
napok panaszos emlegetése keveredik.
A térség lakói, maguk sem szépítve, többségükben úgy
találják, hogy többségükben igénytelen, testszagú és rossz
modorú emberek.
A térség lakóinak többsége mindazonáltal, ezt hangoztatva
egyben úgy véli, hogy mindez pont őrájuk, egyénenként,
amúgy nem jellemző, de a többségre, sajnos, igaz.
A térség lakóinak többsége a többségtől eltérő véleményt
megfogalmazni, mi több, büszkén hangoztatni csak halkan,
diszkréten, kisebb csoportokban szeret.
Például affélét, hogy nem szeretik a kisebbségeket.
Valamint, immáron eggyel hangosabban, hogy valaki csukja
már be azt a kurva ablakot, legyen szíves.
mindenáron / minden hiába
a bögrét eltörte (véletlenül),
a neki készített vászontáskát elhagyta.
mint a viccben a többszörösen amputált
katona, aki „részletekben dezertál”, úgy
hagyja el, darabonként, múltjának összes
bizonyítéka. mintha csak lenne bárminő
feloldozás. mintha csak egyszeriben
meg nem történtté válna bármi,
de bizonyíték híján is marad
az emlékezés viszkető érzése,
akár egy régi arc fájdító kontúrjai
egy készültekor még boldog fotón.
véletlen igazságszolgáltatás sincs,
ahogy szerencsés véletlen sem, csak
maga a szenvtelen, darabolós gyilkos
véletlen. a dilettáns restaurátor, ahogy rossz
vegyszerrel keni el a festmény színeit.
ettől még minden épp úgy marad, ahogy
volt, minden hiába. a veszteséget, egykori
boldogságok mementóinak tünedezését
egykedvűen konstatálja hát, kétbalkezes,
gondolja, ennyi, olyan, mint egy menet
közben bohózattá fércelt dráma, még
fájni sem tud rendesen. persze
botorság is volna direkt még jobban
óvni veszteségei maradványait —
ha már emlék, ha már mindenáron,
kötelezően maradnia kell valaminek
valami helyett, így a legpontosabb:
darabokban vagy hiányában.
ez így egész találó, frappáns, csettint
nyelvével, már-már szerencsés véletlen.