Átlagember tejszínhabbal
És jéggel
boldogság aludni egy jót újpesttől
kőbányáig a kék metrón ha épp nem rekonstrukció
zajlik és át kell szállni egy buszra
amely a cigány muzsikusok teréig viszi
a befogadót akinek a fejében
permanensen pörög egy forgószínpad
Jézus épp Napóleonnal sakkozik
a francia hadtest vesztésre áll
de a kávéházba betoppan Nagy Sándor
és tanácsokat ad
Arisztotelészről beszél és Diogenészről
vigyen magával a csatába okos embereket
a taktikai érzékről és a felfogóképességről
s arról hogy gondolkodás nélkül
vesse bele magát a harc sűrűjébe
és keresse Istent —
s utazzon metróval ne automobillal
ne aludjon túl sokat hanem írjon naplót
boldogság történelmet írni egyetlen éj
égisze alatt
látja a tudat miként múlik el
ami megmarad
Teszt
A látszat testet ölt
Tegnap meghunyászkodtam, ma fellengzősen opponálok.
Jéggé fagyott forrásban az empátia állott.
Az opportunista ego volna a szellem temploma?
Nem vagy a képmásom. Lelkedből kilátszol.
Fényképezem a szád. Ajkaid mögött jászol.
Lehetetlenség embert imádni. A mámor ostoba.
Az ösztön érzékel és szerkeszt. Máté pénzügyi revizor volt.
Márk pap. Lukács orvos. S dekonstrukció lett az ige.
S a kontextus, akár ma. Korifeusok, farizeusok.
Mária ember maradt. A mai valláshoz semmi köze.
Minek rágni a gittet és szopogatni a követ?
A tiszta észt ajánlom. A szellem fenomenológiáját.
Nietzsche Antikrisztusát. A bizakodás ne legyen ábránd.
A kompromisszum maga a gordiuszi csomó. Szivárvány.
Abból, hogy egy hegyet különböző formájúnak látunk, még nem következik, hogy a hegynek ne lenne objektíven létező formája, vagy hogy formáinak száma végtelen volna. Abból, hogy az értelmezés a tények megállapításának szükségszerű része, és egyetlen létező értelmezés sem teljesen objektív, még nem következik, hogy az egyik értelmezés annyit ér, mint a másik, a történelmi tényeket pedig eleve lehetetlen objektíven értelmezni.
Carr: A történész és a tények.
Heller Ágnes írta: „A keresztény Jézus harmadnapra támadt fel. Kétezer esztendőre volt szükség ahhoz, hogy a zsidó Jézus feltámadjon. Ennek a két mondatnak látszólag semmi köze nincs egymáshoz. Az első mondat az üdvtörténethez tartozik, s kétezer esztendő alatt sosem ment feledésbe. Minden keresztény mindig tudta és vallotta, ahogy ma is tudja és vallja, hogy Krisztus a harmadik napon feltámadott, ahogy minden évben – húsvét napján újra és újra feltámad. Az üdvtörténetben az idő és az örökkévalóság keresztezi egymást. Ott nincs múlt, de örök és ismétlődő jelen.