Kántor Zsolt: Versek


Átlagember tejszínhabbal
És jéggel

boldogság aludni egy jót újpesttől
kőbányáig a kék metrón ha épp nem rekonstrukció
zajlik és át kell szállni egy buszra
amely a cigány muzsikusok teréig viszi
a befogadót akinek a fejében
permanensen pörög egy forgószínpad
Jézus épp Napóleonnal sakkozik
a francia hadtest vesztésre áll
de a kávéházba betoppan Nagy Sándor
és tanácsokat ad
Arisztotelészről beszél és Diogenészről
vigyen magával a csatába okos embereket
a taktikai érzékről és a felfogóképességről
s arról hogy gondolkodás nélkül
vesse bele magát a harc sűrűjébe
és keresse Istent —
s utazzon metróval ne automobillal
ne aludjon túl sokat hanem írjon naplót
boldogság történelmet írni egyetlen éj
égisze alatt
látja a tudat miként múlik el
ami megmarad

 

Teszt
A látszat testet ölt

Tegnap meghunyászkodtam, ma fellengzősen opponálok.
Jéggé fagyott forrásban az empátia állott.
Az opportunista ego volna a szellem temploma?
Nem vagy a képmásom. Lelkedből kilátszol.

Fényképezem a szád. Ajkaid mögött jászol.
Lehetetlenség embert imádni. A mámor ostoba.
Az ösztön érzékel és szerkeszt. Máté pénzügyi revizor volt.
Márk pap. Lukács orvos. S dekonstrukció lett az ige.

S a kontextus, akár ma. Korifeusok, farizeusok.
Mária ember maradt. A mai valláshoz semmi köze.
Minek rágni a gittet és szopogatni a követ?

A tiszta észt ajánlom. A szellem fenomenológiáját.
Nietzsche Antikrisztusát. A bizakodás ne legyen ábránd.
A kompromisszum maga a gordiuszi csomó. Szivárvány.

 

One Reply to “Versek”

  1. Abból, hogy egy hegyet különböző formájúnak látunk, még nem következik, hogy a hegynek ne lenne objektíven létező formája, vagy hogy formáinak száma végtelen volna. Abból, hogy az értelmezés a tények megállapításának szükségszerű része, és egyetlen létező értelmezés sem teljesen objektív, még nem következik, hogy az egyik értelmezés annyit ér, mint a másik, a történelmi tényeket pedig eleve lehetetlen objektíven értelmezni.
    Carr: A történész és a tények.

    Heller Ágnes írta: „A keresztény Jézus harmadnapra támadt fel. Kétezer esztendőre volt szükség ahhoz, hogy a zsidó Jézus feltámadjon. Ennek a két mondatnak látszólag semmi köze nincs egymáshoz. Az első mondat az üdvtörténethez tartozik, s kétezer esztendő alatt sosem ment feledésbe. Minden keresztény mindig tudta és vallotta, ahogy ma is tudja és vallja, hogy Krisztus a harmadik napon feltámadott, ahogy minden évben – húsvét napján újra és újra feltámad. Az üdvtörténetben az idő és az örökkévalóság keresztezi egymást. Ott nincs múlt, de örök és ismétlődő jelen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük