Vizet forraltam, ahogy minden
reggel, s míg fortyogott a víz a fém-
edényben, rájöttem, hogy nincsen
időm olvasni, így aztán zenét
A zöld teámra vártam, ahogy minden
reggel, és míg a fű sűrű levét
a vízbe oldotta, rájöttem, nincsen
időm olvasni, így aztán zenét
Apránként kortyolgattam, ahogy minden
reggel, a zöld teát, közben zenét
hallgattam, mert rájöttem, nincsen
One Reply to “A forrásponton túl”