Elpattant egy ér a szememben,
fátyol borítja a szemfehérjét,
homályosan látom a képernyőt:
rezeg a betűkkel aládúcolt,
rozoga épület.
Kopnak a tárgyak körvonalai,
foltosodnak a történetek.
Nincs már karnyújtásnyira,
nehezen reprodukálható
a nagyszülői kép.
Szedelőzködik a fáradt gondolat,
álmosan pakolgatja kevéske motyóját.
Nemsokára eltűnik, mint csupasz
szobákból a családi relikviák.
Megjelent a Műút 2013036-os számában.
