(szino)líra

amputál annyira felkavaró a téma hogy semmiképp sem merészkednék a kórházi veszélyes hulladékba hisz már egy bolhacsípésnyi injekciótól is fejre állnék ha széles ívben nem kerülném a lelkileg erős embereket akik mint a központi fűtést tapogatják ha tapogatják a lázba görbült betegeket és kezükben úgy siklik a szike mint az elmúlással békülékeny bánatos szemű öregemberek Read More …

(szino)líra

amikor már elég sokat dőlt a lőre akár egy gyengécske kabaré is kezdődhetne belőle mondván
maga szürrealista netán futurista — én kérem inkább alkoholista de hagyjuk el az olcsó gegeket hisz nincs az a tudomány mely felmérhetné ezeket az undorító jóléttől a szesz-féle pancsolásig melybe a hajléktalan állatként belemászik és ájultságukban közel kerülnek egymáshoz a kóros figurák legfeljebb stílusuk más itt esetleg sárga selyem pongyolába burkolózva villant a dáma odébb négykézláb állva mereng bele a pocsolyába a nyomorúságára gyönyört hajszoló na már most barátaim ki a jó és a motiváltságnak merre lézeng szocializált alapja alkoholmentes ürge viszont fel se készülődjön erre a szellemi kalandra úgysem közelíthetné a magány s a szeretet eme kétségbe ejtő stációit melyek között a szesztestvéri hit gyilkol és ölel miközben az ördög vinne el minden szereplőt most épp oldalról egy özvegyet lesek aki bódultan korcs kutyájával odanőtt a kocsmaszékhez az imént még heherészett de később árva taglózottságában valahogy angyali az álságos közegészségügynek látványa nem épp hallali ám akkor lelkét ki menti meg Read More …

(szino)líra

felejthetetlen vizuális élményem kamaszkoromban egy szürreális vízió két egymásba karoló
figura mely inkább zsiráfnak volna jó egy akkor nehezen emészthető film végén méltósággal
távolodott a süppedő avaron vállukra közben szállingóztak a fáradt levelek görnyedt hátukon
tüntetett a múlás mint az egyszeregy és valahogy boldognak tűnt megnyúlt tarkójuk lépkedve
a végső cél felé biológiai értelemben innen a hibernált határon tekintetükben gyaníthatóan ott
fészkelt a tél s az őket körülvevő világot valami kozmikus közönybe mártva felülírhatatlanná
vált szívük összekapcsolt árvasága azóta gyakran e helyről lapozgatom vissza a létet mert míg
az ember apró örömeiből gyanútlan csemegézget valahogy nincs felkészülve a tranzit utazásra
az örökös széthullásban már alig körvonalazódik ábra melyben két lény egymásba alakul nem
csak azon birkózva ki van épp a lelki terrorban felül vagy alul kit szólít szívesebben a nemzett
gyermek hová gurulnak majd az aprópénzek ha egyik végleg eltekergett mivel témátlanságba
fordultak a nemek és nincs erő amely külön elereszt együtt gyűjtik méregből a halálos adagot Read More …